Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Az Ellenzéki Kerekasztal és a nemzeti demokraták
A nemzeti demokraták elfogadták egy nemzeti kerekasztal tárgyalás összehívását, ám véleményük szerint annak csak akkor lenne létjogosultsága, ha azon valamennyi felelősséget vállaló politikai szervezet részt vesz, ha azon ezek a szervezetek kölcsönösen tájékoztatják egymást és a közvéleményt a demokratikus intézményrendszer létrehozására vonatkozó elképzeléseikről, „közösen és nyilvánosan garantálják, hogy a demokratikus átrendeződés esetleg kiéleződő politikai versenyhelyzetében egyetlen politikai törekvés sem támaszkodik az erőszak burkolt vagy nyílt eszközeire”. Az ezen elveket elfogadó nemzeti kerekasztal tárgyalások szervezetei állapodjanak meg a szabad és demokratikus választások kiírásának és lebonyolításának feltételeiben, kérjék fel az Országgyűlést az alkotmányozó nemzetgyűlési választások kiírására, majd saját maga feloszlatására. A nemzeti kerekasztal szervezetei közösen teremtsék meg a választási kampányban az induló politikai szervezetek egyenlő feltételeit, „és előre kötelezzék magukat arra, hogy a választások eredményeit elfogadják”. A nemzeti demokraták elképzelhetőnek tekintették, hogy az 1990-es választások legyenek az alkotmányozó nemzetgyűlési választások, melyeket követően az összeülő nemzetgyűlés hozza meg a demokratikus jogállam megteremtéséhez szükséges alaptörvényeket és azt követően írja ki az új választási törvénynek megfelelő országgyűlési választásokat. Az MDF ideiglenes elnökségének nyilatkozata azt sem titkolta el, látja veszélyét annak, hogy a romló társadalmi közélet, illetve egyes politikai szervezetek agresszív fellépése veszélyeztethetné a folyamat békés jellegét, ezért annak elfogadását követelte a nemzeti kerekasztalt alkotó szervezetektől, „jelentsék ki, hogy az alkotmányozás folyamatának lezámltáig nem támasztanak gazdasági követeléseket, és ugyanakkor nem is harcolnak gazdasági követelések ellen, hanem ezeket a kormány és a szak- szervezetek egyezkedésének körébe utalják”. „Mivel a magyar társadalom, amelyben e hosszadalmas és bonyolult folyamatnak végbe kell mennie, ma feszültségektől terhes, erőtartalékainak végén jár és komoly tájékozódási zavarokkal küzd, minden politikai tényező számára legyen kötelező érvényű norma a mértéktartó fogalmazás, az egymás megnyilatkozásai iránti figyelem és türelem, az elvek fenntartása mellett a megegyezés keresése, a nyilvánosság 269
