Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

Ünnep az egység jegyében, de külön-külön

Úgy gondoljuk, előbb szülessen meg az egyezmény, majd azután is ráérünk megtalálni a közös jelképet, amely azt kifejezi" - utalt a pártállammal közös megemlékezés elutasításának valódi tartalmára, egyben előrevetítve, hogy a tárgyalások hozhatják el egymás megértését, és annak meghatározását, miben vállalhat közösséget az ellenzék a hatalommal, és miben nem.

A március 15—i ellenzéki demonstráció kétségtelenül politikai jelentőséggel bírt. Amint azt Csengey Dénes szavai is kifejezték, egyenrangú felek, közös párbeszéde eredményezheti csak a békés átmenetet az egypártrendszerből a demokratikus társadalomba. Az MSZMP azonban másképpen gondolta. A február 20-i Központi Bizottsági ülés ugyanis pontosította a független szervezetekkel lefolytatandó tárgyalások menetrendjét és formáját. A párt külön-külön kívánt tárgyalni az ellenzéki és a más, újonnan alakult szervezetekkel, mintegy meghatározva ezen megbeszélések tartalmát és jelezve, hogy tárgyalni csak a párttal lehet. Ez az állampárti felfogásra utaló magatartás nyilvánvalóan lefokozása volt a fiiggeden szervezeteknek, hiszen a kétoldalú tárgyalásokat nem csak az ellenzékkel, hanem például a Münnich Ferenc Társasággal, vagy a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségével is lefolytatni kívánták. Kétségessé vált, rendszerváltó tárgyalások, vagy formális beszélgetések fognak lezajlódni.

246