Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
ríti ez a képviselet, milyen ellenérzésekre készteti nemcsak az illető lapok, de államunk iránt is, arra még visszatérek. Előbb azonban - bármily kellemetlen számomra - a kérdés fontossága miatt kénytelen vagyok E. Fehér kialakult szerepében a törvényszerűséget megnevezni. Megbélyegzés - rutinszerűen E. Fehért, ha jól tudom, családi kapcsolatok fűzik Pozsonyhoz. Szlovákul is tud, jártas a cseh és szlovák, valamint a szlovákiai magyar irodalomban. Persze ez a jártasság elég felületes tehát ahhoz nem elég, hogy egy-egy íróról vagy jelenségről eredeti felismeréseket közöljön, s ezzel ott hitelt, itt őszinte érdeklődést keltsen. Ilyen munkához kedve sincs. O egy-egy ismerős mozzanat kiragadásával operál, ahhoz fűz valami intelmet arról, hogy jobban kellene egymást ismernünk, s hogy a nacionalizmus milyen ártalmas. Figyelme élénk, de a hevenyészett, gyors munka miatt többnyire egy alaprepertoárból él. Fábry Zoltán, Gaál Gábor, Méliusz József, Bálint György! A szomszédokkal való kapcsolat, az internacionalizmus témáiban elsősorban Fábry és Gaál a textusa. Hozzájuk reflexszerű, tehát gépies mozdulattal folyamodik unos untalan, de mindig csak úgy, ahogy felületes papok a bibliához, tehát anélkül, hogy alkotó módon értelmezné, alkalmazná a kiragadott gondolatot. Ezzel sikerült is elérnie, hogy az olvasó megunja Fábryt és Gaál Gábort is. Maradt azonban a szovjet s a szlovákiai magyar irodalom. Elég nagy terrénumok, s ezek eseményeiről E. Fehér sok hasznos tudósítással is szolgál. Pontosabban szólva szolgált, amíg Ehrenburg, Szolzsenyicin, a szovjet új hullám körül érdekes események zajlottak. Azóta azonban megcsappant E. Fehér érdeklődése. A szlovákiai magyar irodalommal való kapcsolata még jobban elromlott. Ez a romlás törvényszerű, s már akkor megkezdődött, amikor ez az irodalom múltjának és jelenének szuverén felmérését elkezdte. Ez a munka nem kerülhette el a 44 utáni jogfosztottság máig ható élményét, emlékét. Ebből az élményből fontos művek születtek. E. Fehér tud is róluk, odavetett felsorolásaiban emlegeti is őket161 (például Dobos László, Rácz Olivér, Mács József könyveit. Népszabadság. 1970. febr. 8.), de 161 E. Fehér Pál: Új műhelyeink. Népszabadság, 1970. február 8. 7. o. 96
