Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

csak azután, hogy létjoguk beigazolódott, és akkor sem igazi érdemük és értelmük szerint.

Még feszélyezőbb, sőt ma már ellenséges a kapcsolata Turczellel, aki ma legalaposabb ismerője a csehszlovákiai magyar irodalom történetének. Igen jellemző, hogy a Két kor mezsgyéjén című úttörő könyvet162, amely 1967-ben jelent meg, ismételten csak adataiért dicséri (Új műhelyek. Népszabadság. 1970. febr. 8.; Becsüljük meg hídjainkat. Népszabadság. 1970. jún. 21). noha tudhatja, hogy jelentős szépírói teljesítmények híján e könyv szükségképp lett inkább történeti, mint esztétikai munka. De elvi rétege még így is van olyan értékes, mint a Jordáky Lajos, Méliusz József műveiből E. Fehér által sűrűn idézett „irányelvek”.

Az ellenszenv gyökere az, hogy Turczel nyíltan megírta, ami nem volt titok soha, hogy a csehszlovákiai magyar szociáldemokrácia a két háború között a csehszlovák kormány csatlósaként teljesen lemondott a magyar kisebbség érdekeinek képviseleté- ről. Ez a tény, s ennek kinyilvánítása, E. Fehért családi emlékeiben is sérti, s mert visszautasítani nem lehet, beismerni nincs kedve, sértettségét a magyarság önvédelmi harcainak nem-kommunista példáival szemben torolja meg.

Ebben a feljegyzéssorozatban ez az egyetlen állítás, amit írott dokumentummal nem igazolhatok, de ha áttekintjük azokat a cikkeket, melyek a szlovákiai és romániai magyar irodalom periferikus ügyeit nem szűnő buzgalommal fújják fel s avatják a Népszabadság ü.gyévé, akkor közvetve talán igazolódik az előbbi állítás is.

„Veszett nacionalisták”

Ma már (1973-ban) E. Fehér is belátóbb és hajlékonyabb a magyar kisebbségek nem-kommunista képviselőivel szemben, de szemléletét ma is az a szocdem ingerültség határozza meg, amely egy 1964-es cikkében még, „veszett nacionalisták”-nak minősítette az Erdélyi Helikon szerzőit. (Arany János és Gaál Gábor. Élet és Irodalom. 1964. aug. 15.) Igen jellemző, hogy ez a mű is, mint E. Fehér legártalmasabb írásai általában, az Elet és Irodalomban jelent meg. S amikor Réz Pál, a sommás minősítésen megütközve, figyelmeztette, hogy ő egy találomra felütött fél évfolyam162 Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. Tátrán Kiadó, Pozsony, 1967.

97