Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

könyveinkből vagy publicisztikánkból ismeri e korszak történetét, e könyvben még így is rengeteg „enyhítő” adalékba fog ütközni. Megtudja, hogy a magyar kormány elköteleződése a németeknek sok tartózkodással, kölcsönös bizalmatlansággal, olykor magyar ellenszegüléssel szabdalt drámai folyamat volt. A csatlós lelkes szervilizmusa helyett a területrevízió rögeszmévé erősödött kényszere diktálta a közeledés lépéseit. Kiderül, hogy ebben a magyar államot a szlovákok és románok megelőzték, s így presszionálták is. A zsidók üldözésében, a belső fasizmus kibontakozásában szintén megelőztek bennünket. „A szlovákiai lapok - írja Tilkovszky -, rendkívül durva és gyalázkodó hangnemben támadták a magyarországi állapotokat, ahol egy »zsidómágnás« reakciós uralom konokul ellenáll a haladást, a jövőt jelentő, mindent lebíró náci irányzatnak”. S amikor a visszacsatolt Kárpátalja egyik nemzetiségi képviselője 1938 novemberében fasiszta karlendítéssel üdvözölte a parlamentet, általános volt a megrökönyödés. Kiderült, hogy Teleki Pál olyan autonómiát dolgoztatott ki a kárpátaljai mszinok számára, s hajszolt át a parlamenten, amilyenért ma például a romániai magyarság nagyon hálás lenne. Aki most néz szembe először e kérdésekkel, csak ámulhat, amikor a Felvidékre bevonuló magyar rezsim önkényeskedései között azt olvassa, hogy az elbocsátott, elmenekült hivatalnokok száma több százat tett ki, a tanítóké 80-at. (1938 előtt ugyanis - szlovák statisztikák szerint is — 81 000 magyar kényszerült eljönni Csehszlovákiából, hogy 1944-47 között mennyi és hogyan, arról még zárójelben sem lehet szólni.) Kitelepítésre ugyan gondoltak a magyar hatóságok is, de azt még a csehek által magyar vidékre telepítettekkel szemben sem foganatosították. A Ruszkoje Szlovo című nemzetiségi lap a kárpátukrán autonómia körüli vitákban így írt: „A magyar kormánytól elvárják (a ruszin képviselőkről van szó), hogy egyenlő partnerként beszéljen velük.” Teleki külügyminisztere a nemzetiségekkel szemben megértést, türelmet, bölcsességet kíván a magyarságtól, mint többségi néptől. Hogy a lengyelek elleni német támadáskor Magyarországnak is felajánlották: vonuljon be Galíciába és csatoljon le belőle magának egy darabot, itt-ott eddig is lehetett olvasni, s arról is, hogy a magyar kormány még a németek átvonulásához sem járult hozzá, de az, hogy a presszió milyen erős volt, s az ellenállás milyen szálka a németek szemében, csak ebből a könyvből derül ki.

92