Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
áthidalják, hogy az ismeretlen és közönyös világ lényegére a vele egylényegű énben ráérezzenek, s hogy az énbe sűrített ügyek felmutatásával azoknak emberi alakot adjanak: drámai centrumot, melyben összeforr s teljes értelem szerint lobban fel az, aminek előhívása, koncentrálása és tudatosítása az illető közösség létérdeke. Ennek belátása nélkül az ősi dicsőségénekektől a Ki viszi át a Szerelmed csodájáig sok mindent önhitt badarságnak kellene minősíteni. Faragó kiforgatja ebből az értelemből a váteszség fogalmát. Míg Váciban érzi zavarónak a néptribuni pátoszt, azt hihetnénk, valami stílushibának ad pontatlan nevet (Perben - harag nélkül, Bp. 1969. 26.), mikor a „ridegparaszt” Veres Péter „messiási pózairól” beszél, már gyanítható, hogy megint az ellenszenv üzemel. Amikor Somogyi Tóth Sándor gazdag regénye elsősorban arra jó számára, hogy a prófétaság fogalmát a sárba rántsa (uo. 92.), a heveny indulatot már nem is értjük. S mit lehet szólni, mikor a Dőlt vitorla költőjéről így ír: „Az élmény annál tisztább, mert e kötetben alig zavarja a jellegzetes illyési vátesz-attitűd’124 125 126 127 128? Meg kellene kérdeznünk, mikor zavarta? A Nem menekülhetsd2b, a Nem volt elé£21, a Bartók időszakában} Bizony a Dőlt vitorla e tekintetben semmi, de semmi elváltozást nem mutat. Nem tud ilyen fejleményről az Illyés-irodalom sem. Ez a kötet éppoly zavaró lehetne tehát Faragó sajátos hallása számára, mint az előbbiek. S zavaró lehetne Juhász Bartók-verse vagy Az éjszaka képei2*, s váddal illethetné napjaink sok más remekművét is. De nem illeti. Veres Péternél és Illyésnél is múlónak ítéli a bajt. Sőt nemrég (Elet és Irodalom, 1969. 36.) Somlyó Füst Milán-könyvét129 zavartalan elismeréssel tudta méltatni, noha abban Füst Milán próféták sarjaként s „igazi prófétaként” lép elénk Jóéi próféta s az öreg Tolsztoj társaságában. Talán a Népszabadság és a Magyar Rá124 Nagy László Ki viszi át a szerelmet című verse. 125 Illyés Gyula Dőlt vitorla című versére utalás. 126 Illyés Gyula Nem menekülhetsz című verse. 127' Illyés Gyula Nem volt elég című verse. 128 Juhász Gyula Az éjszaka képei című verse. 129 Somlyó György: Füst Milán. Emlékezés és tanulmány Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1969. 76
