Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
dió óvásai bírták volna jobb belátásra? Ha így volna, egy szívós ingerültséggel kevesebb idegesítené közéletünket. Faragó viszont elvesztené azt az ingerforrást, azt a viszonyítási pontot, amelynek jóvoltából támadókedve mindig friss üzemanyaghoz jut. Nehéz elhinni, hogy lemondana erről, hiszen dicsérni is így tud szíve szerint: „Ezért mondtam, hogy nem messiás ő - írja Benjáminról haragvó indulatú, de tiszta fejű prédikátor inkább ... "(306. o.) Jól tudjuk, hogy Petőfi és főleg Ady nemzedéke nevezte sokszor prófétának, vá- tesznek, messiásnak a költőt, s mindenekelőtt magát Adyt. Voltak, akik meghamisították, gőzzel töltötték fel a fogalmat, ahogy ez legértékesebb fogalmainkkal történni szokott. De a jobbak őrizték az eredeti eszményt. A legjelentékenyebb magyar marxisták számára a prófétikus Ady életre szóló élményt jelentett, s Lukács György például ma is mértéknek vallja. A gáncstalan Tóth Árpád szinte fohászkodott hozzá. Nagy Lajos, akinek józanságát e pillanatban talán még nem kell bizonygatni, szintén azt vallotta, hogy „jó regényt írni - ehhez igazi írói talentum, hivatottság, prófétai szent lélek kell, nem pedig törtető ambíció és kitűnő rutin". (író, könyv, olvasó, I 194.) S még Radnóti is úgy tudta, hogy „Próféták s költők dühe oly rokon, étek a népnek/s innivaló”130. 1957 táján, mikor íróink a napi politikába keveredtek, hivatalos helyről is bírálat érte a váteszszerepet. Vitatták illetékességi körének határait, de nem vonták kétségbe - s nem is vonhatták - e szerep lényegét: a közösségért való felelősség, a hűség, az őrködés jogát, a homályoszlatás és titokfejtés képességét, hiszen enélkül a magasabb igény nélkül mit érne a „közéleti költészet”? Faragó - s nyomában már az inas-ítészek is - ezt a kezdetektől napjainkig töretlenül létezni tudó s gyönyörű műveket szülő nagy ihletforrást keveri most hírbe azzal, hogy a „prófétaság'” fogalmának jegyeit zavaros fejű, tudákos népboldogítókról, egy kritikus pontra jutott regényfigura eltorzult vonásairól olvassa le. Sőt még önkényesen ki is nagyítja, el is ferdíti e vonásokat, s aztán ezzel a prófétafogalommal operál költők jellemzése közben. Persze annál óvatosabban, mennél nagyobb a költő. Kosztolányi, aki elkezdte nálunk ezt a hitelrontást, őszintébb volt: egyenesen Adyra támadt, s 130 Radnóti Miklós Nyolcadik ecloga című verse. 77
