Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Tizenkilencek levele

Kül- és belpolitika ilyen kérdésekben persze nehezen választható szét. Noha munkáját nem hazai területen végzi, de tőlünk függ például külképviseletünk felkészültsége, alkalmassága nemzeti érdekeink felelős, hatékony és rokonszenves képviseletére. Úgy látjuk, hogy a magyar diplomáciai kar törekszik erre, de szemléletében még sok a korlátozó tényező. Ezért nem érvényesíthet optimális szinten olyan adottságokat, melyek révén a szövetségi rendszer és a magyarság sajátos érdekeit egymás sérelme nélkül tudja képviselni. Pedig így az érdekvédelem nyíltabb fellépéseire sem tehet kísérletet, noha ezekre már csak a bizalom és a remény ébrentartása miatt is égető szükség lenne. Hogy ezzel a gátlásos passzivitással némelyik szomszédunk rendszeresen visszaél, köztudott. Ezért hatalmasodhat el a védtelenség érzése, s nemcsak határainkon túl, hanem itthon is. Egyik politikusunk becslése szerint ez a tehetetlenség országunkban legalább hat millió ember közérzetét és munkakedvét rombolja.

Ami a hazai teendőket illeti, természetesen tudunk arról, hogy a nemzeti tudat állapotáról s a szomszéd országokban élő magyarság helyzetéről tudományos igényű felmérések készültek, a nyilvánosság fórumain tapasztaljuk az idevágó kérdések megjelenését, látjuk a könyvkiadók és más állami szervek jóakaratának megnyilatkozásait is. Mindez azonban együttvéve is csak tüneti kezelése az átfogó terápiát kívánó bajnak. Úgy véljük nem a könyörület, hanem a felelősség érzését kellene magasabb szinten intézményesíteni. A felelősséget itthoni vállalkozásaink s a határon túli magyarság iránt.

Ennek azonban sok az akadálya. A legnagyobb az a beidegződött verzió, hogy a nemzet úgyis oldódó alakulat, sérelmei tűrhetőbbek, mint újjáalkotásának szenvedélye. Hozzá, akik ezen sáfárkodnak, kiszámíthatatlanok, nehezebben irányíthatók, mint azok, akiknek megbízhatósága nem a kezdeményezés jegyében formálódott. Ezért lehetséges, hogy egy egzakt hitelű tanulmány a Kárpát-medencei magyarság demográfiai állapotáról sokkal ingerültebb reakcióval találja magát szemben, mint a szórakoztató ipar szennyáradata vagy az alantas ösztönöket bujtogató filmek. Vagy: Erdély történetéi például a szomszédok érzékenységét nagyon is tisztelő marxista történészek írták meg több mint öt évvel ezelőtt, hozzá az 1919 utáni fél évszázad eseményeiről csak tapintatos „Kitekintő" szól. De így sem képes megjelenni. S köz302