Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Tizenkilencek levele

ben nemzedékek nőnek fel úgy, hogy Erdély nevét is csak sunyítva ejtik ki, mert amit róla nyíltan tudhatnak, elviselhetetlen, amit gondolnak, zavaros. A példákat sorol­hatnék, s nemcsak a magyar-román relációk területéről. Természetesen nehéz a megkövült gyanúkat feloldani, s az általunk sürgetett ha­tékonyabb cselekvést kibontakoztatni. Minél tovább késlekedünk, annál nehezebb, mert a helyzet által naponta felvert sokféle nyugtalanság és segítő szándék magát árvának, a politikát kényelmesnek érezve külön utakra kényszerül. Ebből a mérgező és erőőrlő konfliktusok támadnak. Bizonyos, hogy a politika kockázatot vállal, ha ezt a sokféle nyugtalanságot egy nagyvonalú és gondos program érdekkörébe vonja, de a nyeresége is történelmi arányú lehet, tiszta szándékú tehetséges emberek sokaságát nyerheti meg. Mivel ez a gond évszázados és huzamosnak mutatkozik, amúgyis kikerülhetetlen a vezetés szellemének olyan irányú alakítása, hogy ezt a gondot mindenki, akire belő­le valami háml, magáénak érezze. Hivatalossá kellene tenni az ilyen érzékenység jogát, s az ilyen munka becsületét is. Érdekeinek a tudományban, a tankönyvekben, az oktatásban, a tévé, a rádió műsoraiban, folyóiratainkban s a napi sajtóban is hatá­rozottan és tisztán kellene kifejeződnie. Levelünket abban a reményben írjuk, hogy az MSZMP vezetésében is működő belátáshoz: párt és nemzet viszonyának már felismert új lehetőségeit mérlegelő terve­zéshez társulhat mindaz, amit előadtunk. - A szorgalmazott teendőkre vonatkozó konkrét elképzeléseinket a Függelékben mellékeljük. Budapest, 1984. július 27. Tisztelettel Sinkovics Imre (sk.), Gombos Katalin (sk.) Madaras József (sk.) Csoóri Sándor, Vekerdi László, Csurka István, Czine Mihály, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Ferenc, Nagy Gáspár, Bíró Zoltán, Lezsák Sándor, Zelnik József, Bakos István, Sára Sándor, Ilia Mihály, Halász Péter, Kodolányi Gyula (sk.) 303

Next

/
Oldalképek
Tartalom