Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről
Nélkülözhetetlennek is látszik e három nagy nyilvánosságot befogó terület alapos tartalmi vizsgálata, hiszen nemzeti jelentősége az adott pillanatban és a távolabbi jövőben egyaránt vitathatatlan. Én most itt egyetlen szembeötlő tünetre hívom fel a figyelmet, mégpedig az itt érvényesülő káderpolitika és személyi kiválasztás ama furcsaságára, hogy éppen a legnagyobb nyilvánosság előtt nap mint nap, hétről-hétre megjelenők sora mutatja a legkirívóbban a káderpolitika és a kiválasztási rendszer szűk keresztmetszetét a kulturális életben. Ezekben az intézményekben érzékelhető a legnyilvánvalóbban, hová vezet az, ha a kiváló és a silány jobbára egyenlő eséllyel kerül a felszínre, s nagyobbrészt ugyanabból a szűk körből; ha a minőségi szempont háttérbe szorul vagy szubjektív okokból relativizálódik; ha a versenyfeltételek nem széleskörűen egyenlőek; s ha egyes vezetők mindenféle társadalmi kontroll nélkül láthatják el hivatalukat. Ma újságíróink és színészeink jelentős része nem tud tisztességesen magyarul, egyeseket pedig mintha kimondottan beszédhibájuk inspirálna a szóbeli közszereplésre; színészeink táncolni még csak-csak tudnak, de szépen beszélni az anyanyelvet, jól artikulálni, s főként magas színvonalon verset mondani csak igen kevesen. Ezen túl pedig egyéb szemléleti és ízlésbeli gondok is vannak, amelyeket nagyon nehéz lehet olykor megértetni azzal, akinek egyszerűen nincs érzéke azok megközelítéséhez. Példának csak a „Stúdió 80” című kultúrpolitikai műsort hozom fel, amely megítélésem szerint fennállása óta — jobb megoldás híján így írom körül - egy pesti kis- és középpolgári érdeklődés és ízlésvilág igényeinek és elfogultságainak megfelelően alakul, s az a baj, hogy egyedül van - megint csak a maga nemében - a terepen. És kár volna az u. n. népi-urbánus ellentétre /erre az eredetileg is leegyszerűsítő, mára pedig egyenesen avítt, anakronisztikus ellentétpárra/ ráhúzni ezt a jelenséget, hiszen ez részint messze túl megy a szellemi élet körein, másrészt pedig egyszerűen jóízlés, mértéktartás és valamiféle néphez-nemzethez való közelség kérdése csupán. A helyzeten javítani - úgy vélem - főként a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételi és kiválasztási /részben oktató-kiválasztási/ gyakorlatának valamint az újságírók kiválasztási, képzési és foglalkoztatási rendszerének módosításával lehetne, s kellene. Nem hiszem, hogy rövid távon megoldható feladatról van szó. Természetesen kölcsönös vádaskodásokkal, elfogultságokkal itt se megyünk semmire. Egyetlen igazodási pont lehet mindenki számára a minőség. De a minőséget és a tehetséget 293
