Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről
gondozatlan tudattal, majd a politika, s azon túl a józan ész, a higgadt szó félrelökése árán ellenünkben fogják megszerezni. Mert nacionalista indulatokat nemcsak szívós nacionalista propaganda tud fakasztani, hanem legalább annyi eséllyel, a nemzeti tudat és a nemzeti érzelmek; legalábbis látens meglétével nem számoló, azok iránt közömbösséget mutató vagy azokat egyszerűen kiiktatni akaró politikai magatartás is. Különösen így lehet ez, ha a nacionalizmus fogalmát - mint pejoratív tartalmú fogalmat - parttalanná tesszük, ha a magyar őstörténet iránti érdeklődéstől a népművészet ápolásáig, a március 15-i kokárdaviseléstől a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek sorsáért való aggodalom kinyilvánításáig minden nacionalizmusnak, de legalábbis gyanúsnak minősül.. így senki sem tudhatja, milyen normákhoz kell és érdemes igazodnia, nem tűnnek elő az elemi állampolgári igazságérzetnek is megfelelő tájékozódási pontok, s így az egészséges, s az annak megfelelő természetes érzelmek helyet individuális fogyasztói életeszmények, vagy a történelemből igen jól ismert veszélyes tömeghangulatok fogják kitölteni. Az is lehetséges, hogy éppen a nacionalizmustól való indokolatlan és túlzott félelem, s az e félelemből fakadó ideges politikusi magatartás vált ki nacionalista jellegű megnyilvánulásokat, ha azokat egyéb környezeti hatások is életre segítik. Én magam pillanatnyilag nem tudok okosabbat, mint elfogadni az Illyés által megfogalmazott gondolatot: nacionalizmus, ami jogot sért, patriotizmus, ami jogot véd. Ha már most egy viszonylag nagy emberi közösség - nép, nemzet vagy nemzetiség - nyelvi, kulturális, történelmi vagy éppen etnikai együvé tartozásának ápolása és emberi-közösségi jogainak védelme éppúgy nacionalizmusnak minősülhet általában vagy esetenként a kormányzati politikában, vagy a legszélesebb nyilvánosságot jelentő publicisztikában, akárcsak más népek jogainak megsértése, korlátozása, más népek lebecsülése vagy emberi méltóságának bemocs- kolása, akkor természetesen lehetetlenné válik bárhol a világon, bármely nép esetében a nemzettudat tisztán tartása, a nemzeti öntudat méltóságának és egyben humanista és demokratikus jellegének megőrzése vagy megteremtése. Az a helyzet, amely nálunk a nemzeti tudat és általában a nemzeti ügyekkel kapcsolatos kérdések körül kialakult, s legalább egy évtizede fokozódó mértékben foglalkoztatja az értelmiség egyre bővülő köreit, egyáltalán nem nevezhető megnyugtatónak; s minél több és minél többféle válság teszi próbára a világot, a népek türelmét és 280
