Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről

felkészültségét, nemzeti tudatunk minőségét, s a nemzetet érintő alapvető ügyek megítélésére és megoldására való készségünket tekintve, annál kevesebb okunk lehet az elégedettségre.

Az elmúlt évtizedek magyar politikája, miközben a gazdaságban szembe mert nézni a legsúlyosabb, olykor a struktúrát érintő kérdésekkel is, miközben maga vállalkozott reformkezdeményezésre, egy sor fontos kérdéssel egyszerűen nem mert szembe nézni, közös gondolkodást és vitát legfeljebb kényszerűségből vállalt, s igyekezett azon is mielőbb túllenni, cselekvést pedig csak a legritkább esetben vállalni. Nagyjából a következő kérdésekről van szó: a népesedés ügye, a népesség fizikai és lelki kondícióinak kérdése /elsősorban a családvédelem, az alkoholizmus, az öngyilkosságok, s egyéb mentálhigiénés bajok és devianciák/, a népegészségügyi struktúra és ellátottság néhány alapvető kérdése, a szociálpolitika átfogó vizsgálata, a környezet- és tájvédelem illetőleg a környezetszennyezés mélyebb problémái; s végül mindaz, ami a tágabban vett kultúrpolitika területéhez tartozik, s ebben elsősorban a nemzettudat, a nemzeti identitás kérdései az ideológiában, a kulturális politikai irányításban, a közoktatás, a közművelődés, a tömegtájékoztatás, a művészeti és kisebb részben a tudományos intézményrendszer tevékenységében, illetve működésében. Nagyon sokrétű és bonyolult kérdések ezek, s persze nem is gondolom, hogy bármely kormányzat képes lenne ezeket a problémákat minden részletükben és a maguk teljességében megoldani.

Az egyént e kérdések sokrétűsége és bonyolultsága fel is mentheti a kötelezettség érzése alól, hogy akárcsak a maga számára is mindegyikre keressen valamiféle érvényesnek tűnő választ. A kormányzatot azonban nem mentheti föl a szembenézés, a vita és adott esetben a kezdeményezés és a cselekvés kötelezettsége alól. E kérdések a magyarság pusztán számszerű jelenlététől illetve a Kárpát-medencében alakuló arányaitól, a nép testi-lelki egészségén, az ifjúság nevelődésén át, a magyarság ép öntudatáig és a közösség minőségéig terjednek. Jvlagyar kormányzat tehát ezeket a kérdéseket nem kerülheti meg, nincs joga megkerülni, még akkor sem, ha teljes értékű válaszra és megnyugtató megoldásra nincs mindig kilátás vagy közvetlen lehetőség. A legfőbb baj, és a társadalmi méretű zavarodottság általában, nem is feltétlen a megoldás hiányából adódott, hanem az elzárkózásból, a feladatok elhárításából, s

281