Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről
humánus és demokratikus, bizonyos jegyeiben pedig már-már disszimiláló irányú nemzetiségi politika. Vitathatatlan, hogy mindezek következtében a magyar politika a szocialista országok többségével összehasonlítva, komoly sikereket könyvelhet el magának, bizonyos előnyt szerzett, növelve nemzetközi presztízsét, sok vonatkozásban javította az országról kialakult külső képet, s belül mindez ideig sikerült megőriznie a gazdasági és politikai stabilitást. Az ország a maga egészében vonzóbb lett, mint a legtöbb ország a szűkebb környezetben, sőt, irigységet is sikerült ezáltal kiváltanunk, különösen a budapesti áruválasztékot, a csarnokok, boltok ellátottságát illetően, de ezen túlmenően mezőgazdaságunk jó hírével és a gazdasági reformtörekvésekkel. Sajátos módon, mégis úgy tetszik azonban, hogy egy igen fontos, bizonyos helyzetekben pedig egyenesen döntő kérdésben, a nemzeti önbecsülés és a nemzeti kohézió ügyében valamennyi szocialista országhoz képest rosszul állunk. Már az is jellemző persze, hogy ebben az ügyben semmiféle konkrét, megbízható és főként tudományosan megalapozott adat nincs a birtokunkban, sem az összetartozás-tudat, a magyarságtudat itthoni állásáról önmagában véve, sem kisebbségeink körére vonatkozóan, sem pedig a környező népekkel való összehasonlításban. Benyomásaink vannak csupán, s azok a fenti megállapítást kényszerítik ki belőlünk. Valószínűleg ugyanilyen képet kapnánk a Nyugat-európai népekkel való összevetés eredményeként is, legalábbis erre mutat a Mozgó Világban korábban ismertetett összehasonlító felmérés, számunkra minden mozzanatából lehangoló tanulsága, a magyar és a francia középiskolás diákság nemzettudatának állását illetően. Alaposabb vizsgálódás nélkül a mai köztudatról annyit biztosan megállapíthatunk, hogy a nemzeti kérdés körül legalábbis zavarodottság és sokféle értetlenség uralkodik, a közömbösség, a közösségi tudat hiánya mellett ott az útkeresés, az eszmények iránti igény, a néppel-nemzettel való, olykor félszeg, máskor igen erős azonosulási vágy; a fiataloknak magyarságuk iránti erősödő érdeklődése mellett, ott a cinizmus, az individualizmus és az esetenként már torz formákban is megmutatkozó zavaros érzelmek kiélésének az igénye. Az ilyen helyzetből könnyen fakadhat az, hogy ami ma közömbösség vagy zavarodottság volt, az egyik napról a másikra határozott indulatkitörésekben megnyilvánuló önérvényesítés és dacreakció lesz, hogy - különösen a fiatalok - magyarságélményüket megfelelő ismeretek híján, e tárgyban 279
