Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről

rista módon a való világ törvényeinek ellenében akarnának politizálni, akkor szükségképpen kudarcot kellene vallaniuk. Olyan, viszonylag kis nemzet esetében, mint a magyar, ez persze nemcsak egy politika kudarcához, de akár a nemzet széteséséhez, felbomlásához is elvezethet. A maga nemzeti ügye, akár mint nyelvi-etnikai- kulturális, akár mint politikai-államjogi alakulat, ma feltűnően fontos és izgató ügy a világ minden részén, bármely nép számára. A francia ma is a Vive la France jegyében él, a francia Gloire az ő számára ma is az alapvető érzelmi élmények egyike, s az önálló nemzetállami lét kérdése, mint eldöntendő kérdés; egyszerűen fel sem merülhet. De hasonló létezési keretekben gondolkodnak a palesztinok, s a zsidók Izraelben, az albánok és a finnek, a fiatal afrikai népek, a délamerikaiak, s a világ minden kis és nagy népei; s tegyük ehhez hozzá a sokat emlegetett írek, katalánok, baszkok identitáskeresését, sajátosságuk és másságuk, sőt, nyílt önállósodási törekvéseik hangoztatását. Különböző eredetű és ok vonatkozásban különböző minőségű jelenségek ezek, de irányuk végső soron egy: a tradicionális nemzetek továbbra is nemzeti keretek között akarnak élni, s eszükben sincs feladni azt, mellettük ugyanakkor új nemzetek jönnek létre vagy vannak születőben, új nemzetállamok keletkeznek vagy rúg- kapálnak eszmei magzatként egy-egy nyelvi-etnikai közösség vágyaiban — ki tudja, mennyi joggal, mennyi eséllyel? De mondhatjuk-e, a XX. századi pejoratív értelmezésben, erre az egész bonyolult jelenséghalmazra egyszerűen azt: nacionalizmus? Kétségtelen, hogy a különféle vallási és faji türelmetlenségek után, napjainkra riasztó méreteket öltött a nyelvi-etnikai-kulturális türelmetlenség, s a vele együttjáró nemzeti jellegű agresszivitás, mindez pedig a védekező reflexek sorát hívja elő a sértett közösségekből, s a változatos formákban megnyilvánuló ellenagresszivitást. Természetesen, ezzel együtt is és épp ezért is, differenciáltabban ítélünk. De ítéljünk bárhogyan is nem lehet vitás, hogy jogos, vagy jogtalan ábrándokkal, támadó vagy védekező szándékokkal, de mindenképpen a nemzeti törekvések, a nemzeti szempontok érvényesítésének világméretű jelenségével van dolgunk. Ennek a ténynek nem mond ellent az sem, hogy a világ ma nagy tömbökre tagolódik, s a világméretű politizálás tömbök politikájában összegződve realizálódik. Nem mond ellent, mert a tömbökön belül is nyilvánvaló a törekvés mindenütt a nemzeti szempontok érvényesítésére, az egyes nemzetek, országok önállóságának megóvására. Fontos szerepet kap e jelensé272