Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről
pártdoktrína elveire alapozva politizál, hanem kormányzó párt, az egypárt rendszerű, létező szocializmus keretei között, ahol az osztályharc okát és célját adó két alapvető és egymással kibékíthetetlenül szembenálló osztály, a proletár- és a burzsoáosztály már rég nem létezik, s ahol ugyanannak az ügynek, lényegében azonos érdekeknek, esetleg más-más irányú, más-más hangsúlyú képviseletét sem látják el különféle irányzatos pártok. Az MSZMP-nek tehát az egész nemzet képviseletét és irányítását kell ellátnia, mint kormányzópártnak, szükségképpen nem egyetlen osztályérdeket, hanem nemzeti érdeket kell képviselnie, hiszen az általa irányított és felügyelt államiságban kell szerveződnie és reprezentálódnia a magyar nemzetnek. Ezzel a párt az egyedüli legfőbb letéteményes szerepét vállalta magára, a nemzet belső szerveződését és külső reprezentációját, összességében tehát a nemzet történelmi jelenlétét és történelmi perspektíváját illetően. így nem gondolkodhat másban, csak — Veres Péter szavaival élve - országban, népben, nemzetben. Mindebből pedig az következik, hogy a nemzet sorsát a szocializmus sorsával időszerűen összekapcsolva, a nemzeti lét ügyét mindenkor első helyre, a társadalmi kérdések összességének élére állítva, újra meg újra sorra kell vennie a nemzet valóságos sorskérdéseit, s gyakorlati politikáját azok megoldása érdekében kell alakítania. Ezáltal a párt mintegy szocialista népi-nemzeti frontként, illetve annak csúcsszerveként működik, így programjának - a szocialista társadalom feltételei között és a szocialista társadalomépítés követelményeinek is megfelelően - nemzeti programnak kell lennie. Vagyis: olyan programot kell kialakítania, amely a nemzet állandóságára alapoz, amelyhez a nemzet egésze, s ezen belül lényegében minden állampolgár kapcsolódni tud, elismerheti azt a maga programjának, mert megmutatkozik abban az egyén és a nemzet perspektívája. Meglehet, hogy már itt felmerül a kérdés: a nemzetnek ilyen előtérbe állítása a politikában, nem jelent-e már önmagában is egyfajta nacionalizmust, vagy legalábbis annak tendenciáját? Én természetesen úgy gondolom, hogy semmi esetre sem. Csupán annak tudomásul vételéről van itt szó, hogy a XX. században is - vagy talán még inkább, mint korábban - nemzeti keretekben szerveződik az emberi világ, s ez a belátható jövőben így is marad. Ha egy nemzet vagy nemzetállam életében nem tudatosul kellően ez a tény, mint evidencia, vagy vezetői valamilyen nemzetfeletti illúzió jegyében, volunta271
