Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A Bibó emlékkönyv
fedezhetőek fel közöttük, hogy milyen mértékben és milyen értelemben tartják elfogadhatónak, tovább elemzendőnek gondolatait, s főképp hogy milyen célok eléréséhez használják fel vagy kívánják felhasználni életútjának tanulságait és elméleti hagyatékát. A kötet néhány szerzőjének /Komlós Aladár, Erdei Sándor, Weöres Sándor, Fodor András, Fazekas László, Rácz Pál, Andrásfalvy Bertalan, Vályi Nagy Ervin/ Bibóhoz fűződő viszonyát nem lehet közelebbről meghatározni, mivel írásuk vagy semmiféle utalást nem tartalmaz Bibó életútjára és gondolataira, vagy ha tartalmaz is, az kizárólag személyes jellegű, illetve elemzésünk szempontjából nem értékelhető vagy elhanyagolható. Az ő kötetbeli szereplésük ezért inkább csak jelképesnek tekinthető. Ugyanígy értelmezhető az emléktanulmányokat nyitó Illyés-szöveg is, ez a Bibó temetésén elhangzott búcsúztató beszéd ugyanis nyomtatásban már egyszer megjelent.232 Egyértelműen a mértéktartó tudományos közelítés, illetve a méltányos tiszteletadás hangján belül maradnak azoknak a szerzőknek az írásai, akik valamilyen Bibó által nem műveit tudományterület kérdéseire alkalmazzák egyes gondolatait /Németh Lajos, Beke László, Csűrös Miklós/, illetve akik történettudományi és irodalomtudományi kérdések elemzésekor érvényesítik — esetenként közvetlen vagy közvetett kritikával - Bibó szempontjait /Szűcs Jenő, Fügedi Erik, Granasztói György, Oltványi Ambrus és a kolozsvári Kántor Lajos/. Akad - igaz, csak egyetlen - olyan tanulmány is, amely a marxista tudományosság igényével értékeli Bibó egyes tételeit és rendszerező szempontjait /Niederhauser Emil/. E szerzők Bibóhoz való viszonya, szándéka és írásuk tartalma önmagában nem kifogásolható. A szerzők egy következő csoportjának a szándékai már kifejezetten Bibó munkáinak, személyének és életútja egyes mozzanatainak a misztifikálását szolgálják. Ide sorolhatóak azok, akik legendás történetté kerekítik Bibó parlamenti viselkedését 1956 novemberében /Szántó Piroska/, sőt „bizonyítékokat” szolgáltatnak arra, hogy a hivatalos sajtó és történetírás rosszindulatúan elferdítette az itt történteket /Dalos 2,2 Illyés Gyula Bibó István sírjánál elmondott búcsúztatója megjelent: Tiszatáj, 1979, július, 143. o. 177
