Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete

Perek, ítéletek, a megfélemlítés kísérlete

1961-re a népi írók mindegyike publikációs lehetőséghez jutott, s éltek is vele, azaz feladták a passzív ellenállást. Egyedül Bibó István sorsa volt kérdéses. Bibót 1957 májusában tartóztatták le. Regéczy László visszaemlékezése szerint eredetileg a Nagy Imre-perben tervezték felelősségre vonását, ám végül külön eljárásban folytatták le tárgyalását, és ítélték el életfogytiglanra 1958. augusztus elején. Bibóra és a perben másodrendű vádlottra, Göncz Árpádra is halálos ítélet kiszabása volt várható. Minden valószínűség szerint Nehru, indiai miniszterelnök személyes közbenjárása mentette meg őket, s módosította végül életfogytiglani börtönbüntetéssé. Erről egy belügyminisztériumi feljegyzés is tanúskodik: „Nehru személyes kérése a magyar kormányhoz: Sen indiai külügyminiszter-helyettes Nehru utasítására magához kérette új-delhi ügyvivőnket [ti. a Kádár-kormány diplomatáját], és közölte, hogy olyan értesüléseket kaptak, amelyek szerint Bibó István tárgyalása most van folyamatban. Mivel ez Magyarország belügye, ezért Nehrunak csupán személyes baráti kérése a magyar kormányhoz, hogy [...] szüntesse be a tárgyalásokat, és ne adjon okot ezzel is a nemzetközi helyzet további kiéleződésére.”176 A politikai perek lezajlására vonatkozóan érdemes felidézni Kádár János, az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. június 22-ei ülésén mondott néhány szavát: „Nálunk most a vizsgálat törvényes eszközökkel folyik, és olyanfajta veszély nincs, hogy valakit tőle kikényszerített vallomás alapján ítéljenek el. Ez természetesen vonatkozik az írókra is meg olyan emberekre, mint a Tildy, a Bibó meg nem tudom én kicsoda, hogy itt csupa ilyen a

176 Nehru személyes kérése a magyar kormányhoz. Belügyminisztérium II. főosztály, Tájékoztató Osztály, 8-1716/58. 68-934/1958. július 22-ei külügyi napi jelentés.

153