Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
A nemzeti demokratáknak a nemzetközi politika erőterének megítélésében szintén eltért a véleményük az MSZMP határozatában megfogalmazottaktól. A Kádárkormány a nyugatot homogén, eredendően ellenséges közegnek írta le, a nemzeti demokraták ezzel szemben a két társadalmi rendszer közötti együttműködés lehetséges elemeit keresték s találták meg. Ok differenciáltabban ítélték meg Európa s különösen az el nem kötelezett országok tömbjét, nyilvánvalónak tekintették a kommunizmussal való szembenállásukat, ám felismerték és hirdették, hogy a két rendszer egymás mellett való létezését tudomásul kell vennie mindkét félnek. A hidegháborút követő „békés egymás mellett élés” a későbbiekben visszaigazolta a nemzeti demokraták álláspontját, ám a kiélezett viszonyok között a saját legitimitását kereső Kádárkormány az imperializmus támadásával szemben fellépő szocialista erőként találta meg saját öndefinícióját. A nemzeti demokraták december közepén arra törekedtek, hogy a Kádárkormány fejezze be a rend helyreállítására vonatkozó állandó propaganda-hadjáratát, s a gazdasági-politikai konszolidálás érdekében kezdjen, folytasson tárgyalásokat. A december 8-ai javaslatok ezt szolgálták. Nem kívánták a Kádár-kormány elveinek feladását, a Szovjetunió tévedésének beismerését, hanem továbblépést javasoltak a kiegyezés keresésében. A Kisgazdapárt által készített javaslat, Kovács Béla tárgyalása Kádárral is ezt erősítette. A Kádár-kormánynak programot kellett minél hamarabb hirdetnie, a múlt elemzésének ideje lejárt, a folyamatos harc és szembenállás politikája már kevésnek bizonyult. Kádár többször hangoztatta, hogy december végére elkészül a kormányprogram, s a nemzetközi elemzések egyre inkább bizonyosnak vették, hogy ez a program enyhébb és békülékenyebb lesz. Az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságának december 17-ei ülésére Kállai Gyula készített előterjesztést a tervezett politikai struktúráról. Az ülés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy Kádárék megkapták a Petőfi Párt által megküldött javaslatot,41 s rész41 Kádár mereven elutasította a Nemzeti Főtanács gondolatát. Lásd A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületéinek jegyzőkönyvei. Szerk. Némethné Vágyi Karola - Sipos Levente. Budapest, 1993, Intera Rt., I. kötet, 265. 57
