Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
ben az szolgált inspiráló tényezőként a kormányprogram MSZMP általi mielőbbi kidolgozásához. Az ülésre Kállai többpártrendszerű politikai struktúra kialakításának javaslatával érkezett: „A hatalmon lévő munkásosztálynak politikai vezető ereje a Magyar Szocialista Munkáspárt, amely együttműködik más pártokkal. [...] Most a többpártrendszer a népi demokrácia talaján alakul ki éspedig a többpártrendszer a szocializmus építésére. [...] Ez tehát valamennyi párt számára közös platformot képez, lényegében az, hogy valamennyi párt a szocializmus építésének programja alapján áll. Tehát nem pártversengés, hanem a közös platform, a politikai együttműködés jellemzi a pártokat. Ilyen pártok ma: a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti parasztpárt (Petőfi Párt). [...] A többpártrendszerben e pártok ne építsenek ki önálló szervezeti életet. Ne legyenek pártszervezeteik, csak országos központjaik, legyenek megyei központjaik, a nagyvárosokban szervezeteik. [...] Lényegében a pártoknak az együttműködése a kormányzaton és a Népfronton keresztül valósul meg.”42 Az ülés vitájában Kádár megemlítette Kovács Bélával történt találkozását, a szociáldemokraták együttműködési készségét is. Gondja, hogy mindegyik párt szervezetet kíván kialakítani, működtetni, amit nem akar megengedni. Ugyanakkor azt is látja Kádár, hogy nem kerülhető meg más szellemiségű személyek, politikai gondolatok beengedése kormányába. „Meg kell mondani, hogy az országban több párt fog működni, de ezek blokkban lesznek, együtt lépnek fel a tömegek előtt, mert azonos célért, a szocializmus építésének továbbviteléért küzdenek.”43 Kádár érvelésében kinyilvánítja együttműködési szándékát, nem zárja be a kapukat. Pártállásra való tekintet nélkül mindenkivel együtt kíván működni, aki elfogadja a szocialista társadalmi rendszert, illetve a kommunista párt vezető szerepét. Ezért volt fontos a Petőfi Párt nyilatkozatában az a kitétel, amely a kommunista párt létjogosultságának elfogadásáról szólt. Avita összefoglalójában Kádár egyértelművé tette: „...az az elv, hogy a kormány a különböző politikai körökkel és csoportokkal konkrét megállapodásra akar jutni, és elvi alapon a kormányt kibővíteni szándékozik különböző pártállású és 42 43 58 Uo. 270. Uo. 265.
