Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Menteni, ami menthető

pontokat fogalmazták meg, mint amelyeket Bibó leírt, ám esetükben követelésként továbbra is szerepelt Magyarország semlegességi nyilatkozatának hangoztatása, ami viszont Bibónál nem. Elmondható, hogy ebben a kérdésben is Bibónak volt igaza, mert a tervezetében megfogalmazott megoldások - korlátozott tagság a Varsói Szer­ződésben vagy külön szerződés a Szovjetunióval — sokkal kompromisszumképeseb- bek voltak, mint Nagy Imréék merev álláspontja. Bibó továbbra is a Nagy Imre-kormány államminiszterének tekintette magát, s amint tudomást szerzett arról, hogy Nagy Imre nem szovjet fogságban, hanem a jugoszláv nagykövetségen tartózkodik, azonnal levelet írt neki, melyben tájékoztatta addigi kormányzati fellépéséről, s megfogalmazta javaslatait a Nagy Imre-kormány álláspontjára vonatkozóan. Ezt a levelét Hámori Zoltán újságíróra bízta, aki meg­ígérte, hogy eljuttatja Nagy Imréhez, de végül is nem tette meg, mert azokat Tildy Zoltán „marhaságnak” tartotta, s megtiltotta neki. A november 11-ei dátummal ellátott levélben elsősorban a Nagy Imre-kormány alkotmányos legalitásával foglalkozott. Bibó úgy fogalmazott, hogy a Nagy Imre- kormány - annak ellenére, hogy esküt nem tett az Elnöki Tanács elnöke előtt - te­kinthető az egyedüli legitim kormánynak, nem lemondott, hanem erőszakkal eltávo­lították. Javasolta Nagy Imrének, hogy állami tevékenységet semelyik kormánytag ne vállaljon mindaddig, amíg „...a szovjet vezetők is és magyar megbízottaik is belátják, hogy a kibontakozás egyedül Nagy Imre kormányalakításával lehetséges”. Bibó ugyanebben a levélben - felmérve a Kádár-féle ellenkormány szerepét - azt javasolta - egy későbbi kormányátalakítás esetére -, hogy „...a kormány tagjai nem ellenzik - ha ez akkorra erkölcsileg lehetséges marad vagy lehetségessé válik -, hogy később Kádár János újból tagja legyen a kormánynak, mint aki feltevésem szerint egy becsü­letes, de megzavarodott kommunista, s jelenléte esetleg hasznos lesz a hozzá hason­lók megnyerésére”. Bibó Nagy Imrének írott levelében további engedményeket java­solt a Nagy-kormánynak. Kádár esetleges bevonása, a magukat kompromittált sze­mélyek felelősség alóli felmentése további kompromisszumkészségről tanúskodik. Sajnálatos, hogy ez a levél nem jutott el Nagy Imréhez, s - elzárva a városban zajló eseményektől - ők nem a kompromisszumkeresés, hanem a merev ellenállás mellett döntöttek. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom