Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A nemzetépítő demokratikus ellenzék színrelépése
remtendő fórumnak — írta Csurka — minden ellenzékieskedéstől, minden látványos radikalizmustól mentesnek kellene lennie, éppen azért, hogy érvényesülhessen sorsfordító radikalizmusa.” A nemzeti demokraták társadalmi változásra készültek, Csurka leveléből is kiderül, lépések során keresztül képzelték el a rendszer megváltoztatását. Ebben a programban lehetett volna szerepe a polgári radikálisoknak is megfelelő politikai megegyezés és szövetségkötés esetén. A polgáriak viszont nem akartak a nemzetiekkel politikai szövetséget kötni, partnereiket más csoportokban látták, keresték, s majd később találták meg. Csurka levele után végérvényessé vált, hogy közös találkozóra nem kerül sor. Nem érte készületlenül őket ez a helyzet, hiszen az előkészítő tárgyalások lassúsága kapcsán már szó került arról, hogy amennyiben nagyon elhúzódik a találkozó időpontja, akkor szükségessé válhat egy saját rendezvény megtartása, hogy a nemzetiek holdudvara bekapcsolódhasson a közös gondolkodásba. Nem jelentett különösebb gondot az sem, hogy hogyan lehetne egy százfős rendezvényt megszervezni, lebonyolítani, hiszen Lezsák Sándornak Lakiteleken a fiatal költők és írók találkozóinak kapcsán már megvolt a megfelelő szakértelme. így került sor a nemzeti demokraták azon döntésére, hogy szeptemberben Lakiteleken megtartják a nemzetiek első találkozóját programalkotás és mozgalomindítás szándékával. A nemzetiek politikai ellenállása mozgalommá szerveződött, s mozgalmi keretet talált magának, mely elvezette Magyarországot a békés, építkező, szabadságjogokat hozó rendszerváltoztatáshoz. Am ez már egy másik történet. 400
