Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Utószó
Utószó Ez a kötet azzal a szándékkal készült, hogy a nemzetépítő demokrata ellenállás és ellenzék 1956 utáni történetét vázlatosan feldolgozza. Nem vállalkozhattam arra, hogy minden részletre kitérjek, bemutassam az általános politikai folyamatokat, elemezzem a más szervezetekhez, irányzatokhoz való viszonyt. A feldolgozás terjedelme már így is próbára teszi az olvasó türelmét. Számtalan hiányzó momentum, összefüggés ébreszthet tehát hiányérzetet mindazokban, akik részesei, netán alakítói is voltak a könyvben zajló történetnek. Magam is tudnék fölsorolni vagy egy tucat olyan eseményt, akciót, melynek helye lett volna ebben a monográfiában. Szerencsére soha nem lehet elmondani semmiről, hogy a mű készen van, teljes és kiegészíthetetlen. Reménykedem benne, hogy a kötetben felvetett gondolatok és összefüggések sokakat késztetnek arra, hogy kiegészítsék az itt leírtakat. Vagy vitatkozzanak vele, esetleg cáfolják. Nem tagadom, hogy a nemzetépítő demokratikus mozgalom Kádár-korszakban betöltött szerepéről határozott elképzelésem van. Azt sem tagadhatja senki, hogy a magyar oktatás és a politikai közélet hézagosán, megkockáztatom, egyáltalán nem vagy félreértelmezetten ismeri és terjeszti a népi, vagy ahogyan én javaslom használni, a nemzetépítő demokratikus mozgalom történetét. Talán hozzájárulhattam ahhoz, hogy a tisztító gondolatok elinduljanak, s a mozgalom újraéledjen. Arra törekedtem az írás során, hogy mindig az eredeti dokumentumokat keressem meg, s ne hagyjam magam az emlékezés, a feldolgozás sokszor homályos részletei által befolyásolni. Remélem, adataim, forrásaim, hivatkozásaim meggyőzik az olvasót a tényekről. Következtetésem és álláspontom természetesen vitatható, de a tények birodalmában, az érvek fegyverével s nem pedig elvont ideák és előítéletek 401
