Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

A nemzetépítő demokratikus ellenzék színrelépése

tosnak tartom kiemelni, hogy Csurka István levele nem kapott nyilvánosságot csak a rendszerváltoztatás után, ráadásul akkor is az ellene indult támadások egyik perifériális elemeként, de az a felelősség, átgondoltság, ami a levélben megfogalmazódik a nemzeti demokratákhoz csatlakozók irányában mindenképpen becsülendő, és jó lett volna, ha már az akkori időkben is megismerhető.

Csurka elárulta a levélben a nemzetiek taktikai lépéseinek következő elemét is. Miután az intézményrendszerben megvetette a lábát a nemzeti oldal, s tárgyalási fórumait is stabilizálta, a nyilvánosság további bővítését tervezte. „Igen, mi lapot akarunk, Hitelt és ha azt csak azon az áron kapjuk meg, hogy nem veszünk részt ilyen ellenzéki megnyilvánulásokon, akkor nem megyünk el. A közgyűlés után ezért nem mentünk el ketten az 56-osra, meglehet helytelenül, de nem erkölcstelenségből, hanem politikai számításból.” Jól látta és láttatta Csurka, hogy saját nyilvánosság nélkül halálraítélt egy politikai szervezet, mert kiszolgáltatottá válik a sajtó érdeklődése és a mögötte állók politikai szándékának.

Csurka levelét azonban nem fejezte be annak megállapításával, hogy a polgáriak lépése miatt megszakadtak a tárgyalások. Javaslatokat fogalmazott meg - amint azt egy politikai szövetségest is kereső szervezetnek tennie kell - annak érdekében, hogy más formában, más feltételekkel, de folyatódhasson a konzultáció. Azt javasolta, hogy a folytatásban arra kellene kísérletet tennie a feleknek, hogy meghatározzák azt a két fő kérdést, amit a legrövidebb időn belül szeretnének elérni. Csurka nem titkolta, hogy számára a képviselet megszerzése a legfontosabb, s nem a kormány vagy a párt elzavarása. A követendő úton „egy olyan, új, rendkívüli választás kiírását és egy olyan új, »reformországgyűlés« megválasztását tartom ilyen lépésnek, amely új országgyűlés ellensúlyozni tudja a Párt és a kormányzat túlhatalmát, a reform holtvágányra lökdösését”. A nemzetiek tehát a képviseleti demokráciának megfelelően szándékoztak felépíteni saját szervezetüket, s a demokratikus intézményekre bízni, hogy kit akarnak elzavarni. Második fontos lépésként a gazdaság pluralizálódását, tehát a magántulajdon megerősítését javasolta Csurka.

Csurka tehát nem a kapcsolatok megszakítását tekintette a következő lépésnek, hanem egyenrangú felek, különböző gondolatainak és terveinek összevetését, s annak megkeresését, hogy mik azok a pontok, amelyben egyetértenek. „Ennek a megte399