Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A nemzetépítő demokratikus ellenzék színrelépése
lést hiányolta a puccsszerűen kihozott program kapcsán, de egyben azt is kijelentette, hogy nem ez volt az az akció, mely miatt az egyeztetés megszakadt a polgáriak és a nemzetiek között. Véleménye szerint a bajt az okozta, hogy nem volt megegyezés a közös célban, ugyanis „...nekünk is meg kell kötnünk a magunk társadalmi szerződését, a legapróbb pontokig meghatározva mindent. Mostanra ugyanis mind a két »szél« [a két politikai tábor] túlnőtt azon, hogy a saját bázisának élénk rosszallása nélkül hagyja magát a másikkal összemosni, pláne egy ilyen közös akcióban a vezérszerepet ellenszolgáltatás nélkül átengedni a másiknak. Cserkészek között - bocs, hogy mindig ezzel jövök, már én is unom - ez még elképzelhető volt, politikai pártok nem engedhetik meg maguknak.” Csurka rámutatott, hogy a nemzeti demokraták végső célja politikai szervezetté, párttá válni, márpedig a politikai pártok szövetségeket kötnek, s nem politikai üzleteket. Csurka szóvá tette, hogy a polgáriak javaslatai oly mértékben rúgnák fel a meglevő „társadalmi szerződéseket”, hogy annak vállalása a nemzetiek részéről ugyanolyan marginalizálódáshoz vezetne, mint amilyen helyzetben a polgáriak vannak. Márpedig a nemzeti demokraták vezetői, de követőik sem akarnak a politika, a közélet perifériájára szorulni, hanem annak szerves részeként akarnak konzultációt folytatni az emberekkel. S nem akarnak a nemzetiek olyan helyzetbe kerülni, hogy a hozzájuk csatlakozók félelemmel éljenek amiatt, hogy a hatalom felelősségre vonhatja őket azért, mert kiállnak egy gondolat mellett. A biztos szellemi talapzat megerősítése s politikai taktikák okos felhasználásának bölcsessége világlik ki Csurka mondataiból, mert a polgáriak programja „noha Kádár távozását követeli, nagyon fontosnak tartja, hogy minél előbb hadat üzenjen a Grósz-Berecz-csatársornak. Attól teljesen függetlenül, hogy én magam személy szerint mennyi bizalmat szavazok meg nekik, és még attól is, hogy a legközvetlenebb barátaim közül kik és mennyire vannak velük szembeállítva, s maga az egész írószövetség is mennyire, a »Parasztpártnak« mégsem tartozik elsőrendű céljai közé ez a hadüzenet. Nem tartom szükségesnek embereket toborozni egy olyan találkozóra, amely után kibillentik őket állásukból, vagy ha csökkentett kapacitással való munkálkodásra kényszerítik őket. A Beszélő vezérszólama alapján ez bekövetkeznék.” Fon398
