Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A nemzetépítő demokratikus ellenzék színrelépése
A polgáriaknak adandó választ Csurka István fogalmazta meg 1987. július 19-én keltezett levelében, melyet az előkészítő bizottság elnökének, Vásárhelyi Miklósnak címzett.378 Csurka ebben a levelében tulajdonképpen arra világított rá, hogy a polgáriak felfogásától oly mértékben eltér a nemzetiek felfogása, hogy valójában illúzió volna bármilyen közös tanácskozás vagy fellépés megszervezése. Csurka a maga szokott módján vetette fel a levélben a konfliktus lényegét: „Tisztázódott az, amit a mi kedves kis Pártunk már régóta hirdet, és amit bölcs Knopp-Aczél fejével már évekkel ezelőtt kielemzett, hogy tudniillik ennek a mai magyar értelmiségnek, amely különböző szögekben áll szemben a fennálló hatalommal, két jellegzetes csoportja van: a demokratikus ellenzéknek nevezett, javarészt marginalizálódott elemekből álló »baloldal« és a nép-nemzeti írókból, történészekből álló és az őket sleppként követő »mezei hadaknak« is nevezett népi értelmiségből rekrutálódó »jobboldal«.” Csurka István ironikus, sértő beállítása arra a régen terjedő pletykára alapozódott, hogy a polgári radikálisok írótagjai jó viszonyt ápoltak Aczél Györggyel, s ez valamiféle védőhálót vont köréjük. Ugyanakkor a bal- és jobboldalként való megnevezés sem történelmileg, sem a politikai elképzelések szempontjából nem helytálló, a nemzeti demokraták nem a klasszikus jobboldalon, hanem a centrumban helyezkedtek el, mind a polgári demokrata felfogásból, mind a szocialista felfogásból átemelték azokat az elemeket, melyek a nemzeti állam megteremtésében, az emberi szabadságjogok kiteljesítésében hasznosnak bizonyultak, s rugalmasan elegyítették azokat egymással egy sajátosan magyar demokrácia- és társadalomképben. Erre utalt Csurka, amikor az együttműködés éveire emlékezve fogalmazta meg, hogy „baráti alapon most már nem lehet közös akciót szervezni, mert a két szél politikai arca közben olyannyira meghatározódott, olyan jellegzetes barázdák szántódtak rá, hogy már csak olyan közös akció szervezhető, amelyekben a politikai cél is közös. Tehát az ellentéteket nem elföldelni kell mostantól, hanem felszínre hozni, kibeszélni, és ha lehet, egészséges kompromisszumban feloldani.” Csurka ezt a fajta kibeszé378 A levelet Vásárhelyi és Csurka beleegyezésével a Népszabadság 1990. május 11-ei számában hozta nyilvánosságra Kenedi János. 397
