Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A nemzetépítő demokratikus ellenzék színrelépése
Már 1986 őszétől kezdődően információja volt az államvédelemnek arról, hogy előkészületei folynak a „második Monor” néven emlegetett konferenciának. A találkozó gondolata nem volt újdonság, hiszen az 1985-ös monori találkozón úgy váltak el a résztvevők, hogy a következő találkozón már a közös program megalkotásának szándékával vesznek részt. Ennek eljött az ideje. Mind a polgári radikálisok, mind a nemzeti demokraták 1987 elejére eljutottak annak felismerésére, hogy a feltételek és a követelmények is programalkotásra ösztönzik az alternatív javaslatokkal előálló szervezeteket. A két csoport között az volt a különbség, hogy a nemzetiek a meglevő intézményrendszer keretein belül, azok részvételével és segítségével szerették volna az átalakítást elvégezni, míg a polgári radikálisok a meglevő intézményrendszert erre alkalmatlannak tekintették. 1987 januárjától kezdődően rendszeres konzultációt folytatott egymással a második monori konferencia előkészítésével megbízott előkészítő bizottság. Abban mindannyian egyetértettek, hogy a tanácskozás végcélja egy egyeztetett „ellenzéki” program elkészítése lenne. A résztvevők köréről azonban már megoszlottak a vélemények. A polgáriak az első találkozó 45 fője helyett százas nagyságrendű résztvevővel terveztek, s már az előkészítésbe be kívánták vonni a reformközgazdászok és az 1956-os felkelés emlékének ápolásának, az akkori Nagy Imre-kormány politikai programjának megőrző és azt újraéleszteni szándékozó csoport tagjait. Az időközben elhunyt Donáth Ferenc szerepét Vásárhelyi Miklós vette át, aki a Soros Alapítvány kuratóriumának elnökeként rendelkezett azokkal az infrastrukturális lehetőségekkel, melyek az eredményes szervezéshez szükségesnek mutatkoztak. Az előkészítő bizottság tagjai lettek: az 56-osok részéről Mécs Imre és Vásárhelyi Miklós, a reformközgazdász Bauer Tamás és Lengyel László, a polgári radikális ellenzék belső magjából Kis János és Kenedi János, a nemzeti demokraták közül pedig Für Lajos és Csurka István. A bizottság elnöke Vásárhelyi Miklós lett. Az előkészítő tárgyalások 1987 júniusáig folytak, többé-kevésbé sikerült megegyezni az előadók (Vásárhelyi Miklós, Lengyel László, Kis János, Csurka István), hozzászólók és korreferensek személyében is. Már a tárgyalások alatt is kitetszett, hogy a nemzetiek szerepe ennek a tanácskozásnak az előkészítésében és lebonyolításában is kisebb lesz, mint 1985-ben. A négy előadó közül csak egy lett a nemzetieké Csurka István 393
