Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A nemzetépítő demokratikus ellenzék színrelépése
személyében. Az előkészítő tárgyalások vontatottan haladtak, egyre módosult a tervezett konferencia időpontja is. A Szép Ilonka vendéglőben zajló megbeszéléseken különösen az előadók és korreferensek személyének és az elhangzó témáknak az egyeztetése haladt nehezen. A nemzeti demokraták felépítettek egy felkészülési programot, s ebben az 1987 kora őszére elkészülő közös memorandum, valamint az a köré szerveződő párbeszédek, a mozgalomszerű hálózat kialakítása sürgetővé tették az előrehaladást. A kialakulóban levő egyesületek, társaságok, mint például az 1986-ban megalakult Veres Péter Társaság, vagy a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság kész szervezetként állt rendelkezésükre abban, hogy az elkészült program résztervezeteit a társaságok tagsága, a rendezvényeikre ellátogatok megismerhessék, megvitathassák. Ez a laza hálózat lehetett volna az alapja a később kiterebélyesedő mozgalomnak. A programalkotó monori találkozó előkészítő bizottsági ülései azonban 1987 kora nyarán megszakadtak. Az egyik ülésre ugyanis Kis Jánosék a „Társadalmi szerződés” című politikai programjavaslatukkal állítottak be, azaz felrúgva az előzetes megállapodást, nem közös tervezet elkészítésére készültek, hanem megalkották a maguk elképzelése szerinti politikai programot, s azt kívánták a monori találkozó megvitatandó témájának megtenni. Für Lajos így emlékezett vissza a megdöbbentő pillanatra: „Már júniusban jártunk, amikor az egyik ilyen megbeszélésünkön, [...] a budai Vörös Hadsereg útja egyik presszójának teraszán megjelent Kis János, és letette az asztalra a Társadalmi Szerződés című programot. Erről addig szó sem esett. Sőt hónapokon át arról beszéltünk, hogy majd a második monori tanácskozás dolgozza ki a közös programot. Miközben hétről hétre erről tárgyaltunk, eközben Kis János és csoportja titokban és csendben elkészítették a maguk programját. Szabályos sokkhatást váltott ki ez a váratlan fordulat mindenkiből, még Vásárhelyi Miklós is megrökönyödött, hiszen addig, mint »korelnök«, ő is a közös kimunkálást szorgalmazta. Kis Jánosék pedig közben (távolról sem korrekt módon) tették, amit tettek. Ez volt a kijózanító hidegzuhany, amely világossá tette számunkra, hogy más utat kell választanunk. Ha valakik ennyire nem bíznak meg másokban, ennyire önös érdekeiket 394
