Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

A nemzetépítő demokratikus ellenzék színrelépése

A NEMZETÉPÍTŐ DEMOKRATIKUS ELLENZÉK SZÍNRELÉPÉSE

Az 1987-es esztendőt a nemzeti demokrata tábor bizakodva, erővel telve kezdhette. Működött, s ha döcögősen is, de egyre erősödött a Bethlen Alapítvány. Nemcsak a díjátadások, hanem a különböző kulturális rendezvények is hozzájárultak ahhoz, hogy mind a bankszámlája, mind a munkája iránt érdeklődök száma is növekedett.

Az írószövetség vezetésében megvetették lábukat a nemzetiek, egy újabb legális fórumhoz jutottak gondolataik, nézeteik, törekvéseik kifejtéséhez. A Bethlen Alapítvány elnöke Márton János volt, aki egyben a Hazafias Népfront egyik alelnökének feladatkörét is betöltötte, s így apró problémákban az Alapítvány számíthatott a Népfront közreműködésére is. Pozsgay Imre szintén támogatásáról biztosította a nemzeti demokratákat, kapcsolata régi munkatársával, Bíró Zoltánnal megmaradt, egyre több lakásban tartott megbeszélésen, találkozón vett részt, a Levendel László lakásán tartott baráti beszélgetésekre egyre többször benézett.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Magyarságkutató Intézetben, az Irodalomtudományi és a Történelemtudományi Intézetben, a Társadalomtudományi Intézetben és a Hazafias Népfrontban sok olyan barátjuk dolgozott, akik segíteni tudtak a politikai program kidolgozásában. A nemzeti demokratáknak tehát a hivatalos intézményrendszer különböző szintjeivel és elemeivel is megvoltak a kapcsolataik amellett, hogy természetesen folyamatosan egyeztettek az alternatív szervezetek vezetőivel, az „ellenzék” szakértőivel. Következhetett tehát a komplex politikai program összeállítása, az alternatív lehetőségek kidolgozása. A következő választásra 1990-ben került volna sor, tehát még időben voltak ahhoz, hogy két és fél év alatt épkézláb, a kettős jelölés lehetőségeit kihasználó, választható programot állítsanak össze.

392