Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A csata - írószövetségi közgyűlés 1986-ban
s úgy döntött, hogy azt „csak akkor célszerű megtartani, ha biztosítható, hogy az Alkotmánnyal és törvényeinkkel összhangban álló alapszabály-tervezetet terjesztenek a közgyűlés elé, és a közgyűlés olyan vezetőséget választ, amely lojalitást tanúsít a szocialista rendszer iránt és konstruktív együttműködésre törekszik a művelődéspolitikai irányítószervekkel”. Az alapszabály-tervezet összeállítása során a művelődési kormányzat például olyan változtatást javasolt beilleszteni, amelynek alapján a külföldön engedély nélkül publikáló írók kizárhatók legyenek a szervezetből. Ha ez bekerül, akkor például Csurka esetében nem politikai, hanem írószövetségi döntés alapján lehetett volna fellépni. A politikai vezetés tisztában volt azonban azzal is, hogy az előkészítés időszakában bármilyen megegyezés is születik, magán a közgyűlésen azokat a nagy létszámú tagság bármikor felrúghatja, a tervezeteket szavazással módosíthatja. Ugyanakkor azt is megállapította a jelentés, hogy a közgyűlés elhalasztása olyan nemzetközi visszhangot gerjesztene, amely tovább gyengítené a párt állásait az értelmiségi körökben, ezért ezt a lehetőséget elvetették. Köpeczi Béla november 3-ára magához rendelte az írószövetség vezetőségét, hogy garanciákat kérjen a közgyűlés botránymentes lebonyolításához. A PB-ülésen nagy volt a tanácstalanság. Maga Kádár János sem tudott dönteni a halasztás vagy megtartás ügyében, s abban is bizonyos volt a PB-tagok többsége, hogy a nemzeti demokraták a közgyűlésen egységesen és határozottan fognak fellépni, minek következtében az írószövetség vezetésében vélhetőleg többségbe fognak kerülni. A PB-ülés a sorsszerűén vagy inkább a pártapparátus történelem iránti érzéketlensége miatt november 4-én tárgyalta meg az előterjesztést. Kádár János hozzászólásában saját bizonytalanságát is megfogalmazta, „nincsenek meg a megfelelő feltételek a közgyűlés megtartásához” — mondta sem szervezeti, de még inkább politikai feltételei miatt. Kádár ez utóbbit tartotta igazán veszélyesnek: „Szerintem jelenleg az írószövetség ben [...] két kisebbség van jelen, és egy szétfolyó többség. Az egyik kisebbség mi vagyunk, és a másik kisebbség - a szebbik kifejezést használva - a politikai ellenzék. A két kisebbség közül e pillanatban a mienk a gyengébb. Az ellenzékiek szervezet380
