Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

A csata - írószövetségi közgyűlés 1986-ban

tebbek és aktívabbak” — mondta, ám ezt az aktív csoportot néhány tucatnyi íróban, költőben, publicistában vélte felfedezni. Érdekes, hogy a jelenlevő, az ügyről sokkal többet tudó pártvezetők egyike sem vállalta annak kimondását, hogy az írószövetségben már nem néhány tucatnyi, hanem a többséget alkotó mag a nemzeti demokrata csoport.

Kádár szokása szerint visszatért a történelmi útra és az abból levonható tanulságokra, s szokatlan módon a pártvezetést hibáztatta azért, hogy az írókkal megszakadt az 1960-as évek elején kialakított megegyezés. „Sok évig kell gyengén dolgozni, hogy ilyen helyzet előáll” - fogalmazta meg sokak meglepetésére a pártapparátus és pártvezetés önkritikáját. Ám ennél még kíméletlenebb mondatokat is ki kellett mondania a párt helyzetével kapcsolatban. Kádár szerint a pártnak az írókkal „majdnem kizárólag politikai” ellentéte van. „Még azt is merem mondani, hogy nem irodalompolitikai ellentétekről van szó. [...] Az alapkérdésben, a rendszer kérdésében van politikai ellentét. Én még azt sem mondanám, hogy a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségek kérdésében van ellentét. Nem hiszem, hogy nyíltan vagy bizalmasan bárki is azt mondaná, hogy helyes Románia nemzetiségi politikája. Nem ebben van a probléma, hanem a kérdés felelős vagy felelőtlen kezelésében. És itt már nemcsak az ellenzéki csoport és a Központi Bizottság, a Művelődési Minisztérium viszonyáról van szó, hanem sokkal messzebb menő dolgokról.”

Nagyon fontos mondatok ezek. Egyrészt szinte elképzelhetetlen, de a magyar kommunista párt főtitkára a párt vezető testületében nyilvánosan elítélte egy másik szocialista ország kisebbségi politikáját. Azt gondolom, ezek a mondatok ismét fényes igazolását adják annak az ellenállói taktikának és stratégiának, melyet a nemzetiek alkalmaztak éveken keresztül. A magyar kisebbségek érdekében végzett évtizedeken át tartó küzdelem gyümölcse beérett, maga a párt vezetősége is megértette, hogy a torz politikai gyakorlatot nem lehet tovább tűrni. Lehet-e annál egyértelműbb elismerése a nemzetiek törekvésének, minthogy a párt kisebbségpolitikai gyakorlatába elkezdték beépíteni az általuk javasoltakat.

A másik sorsdöntő mozzanat Kádár utalása a jelenség konkrétumokon túlmutató következményeire. Elismerése ez annak, hogy a nemzeti demokraták törekvése egyértelműen politikai változás elérése, velük a politikai gyakorlat kérdésében van ellen381