Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Sötét fellegek gyülekeznek
el; a határon túl élő magyarság helyzetében bekövetkezett rosszabbodás kapcsán pedig »bűnös nemtörődömséggel« vádolják a párt és a kormány politikáját. A szocializmus eszmerendszerét nem utasítják el egyértelműen, de a Magyarországon kialakult szocialista viszonyokat és intézményeket úgy állítják be, mint a nemzetre kívülről ráerőszakolt, tőle idegen rendszert.” Azt kell mondjam, hogy ezt a bizonyos „kör- vonalazatlan helyzetértékelést” sikerült aránylag pontosan megfogalmaznia, leírnia a jelentésnek. A nemzeti demokraták javaslataikkal folyamatosan a közösségi társadalom fejlesztését, javítását célozták meg, határozottan elutasították viszont azt a politikai gyakorlatot, melyet a Kádár-korszak folytatott. Az államvédelmi szolgálatok jelentéseinek birtokában levő apparátustól elfogadhatjuk azt az értékelést, hogy milyen társadalmi körökben volt erős a nemzeti demokraták befolyása: „Nézeteik terjesztéséhez elsősorban a vidéki művelődési intézményeket, a vidéki irodalmi folyóiratok egy részét és a népfőiskolái mozgalmat igyekeztek felhasználni. Befolyásuk elsősorban a Magyar írók Szövetségében és a József Attila Körben erős, de kiterjed a tudományegyetemek bölcsészkaraira, a vidéki irodalmi folyóiratok szerkesztőségeire és azok köré tömörülő értelmiségi csoportokra, a pedagógusok, az irodalom- és történelemtanárok és a vidéki művelődési házakban dolgozó népművelők egy részére is. A nemzeti radikális irányzat potenciális bázisa — a nemzeti kérdés iránti felfokozott érdeklődés miatt - jóval nagyobb, mint a polgári radikális csoportosulásé, azonban jelentős értelmiségi csoportokat ők sem tudtak megnyerni akcióikhoz.” Érdemes felfigyelni, hogy mennyire egyértelműen befolyása alá vonta a nemzeti demokrata csoport a vidéki értelmiséget, s ehhez még hozzá kell tennünk, hogy nem csak az értelmiséget. Bár a jelentés nem foglalkozott vele, de a pedagógusok által oktatott gyermekek, az egyetemeken tanító oktatók saját felfogásukat a magyar sorskérdésekről s általában a magyar állapotokról gyerekek és fiatalok ezreinek tudatába égették bele. A jelentés kiemelte egyebek mellett, hogy a nemzeti demokraták tevékenységüket a nyilvánosság előtt végezték, „illegális kiadási és terjesztési tevékenységétől is távol” tartották magukat. További érdekessége a jelentésnek, hogy arra is kitért, mely szerint a párton belül is megoszlik a vélemény, vannak, akik a nemzetiekkel, vannak, akik a polgári de364
