Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Sötét fellegek gyülekeznek
mokratákkal szemben elnézőbbek. Mindemellett az ellenzékiséget ez a pártanyag természetes társadalmi jelenségnek tekintette: „...a szocialista társadalom és a szocialista demokrácia mai fejlettségi szintjén a párt politikájával szembeni ellenzéki kriti- kai-vitázó megnyilvánulások, sőt ellenzéki vélemények, állásfoglalások megjelenése és létezése nem tekinthető társadalmi anomáliának”. A jelentés készítői - vélhetőleg nem pusztán saját elhatározásukból, hanem a pártvezetés instrukciói alapján — a párt politikájával szemben nyilvánosan kritikát gyakorló, azzal vitázó nézeteket gyakorlatilag elismerték legális és hivatalos formának. Voltaképpen egy elindult folyamatot szentesítettek vele, melynek végkimenetele elkerülhetetlen lett volna. Hiányzik még a határozatból az ehhez szükséges intézmények elfogadása, engedélyezése, de felhívom a figyelmet arra is, hogy a javaslattevők úgy fogalmaztak, „...a szocialista társadalomnak és a pártnak az az érdeke, hogy a szocializmus fejlődési útjaival, alternatíváival kapcsolatban különböző nézetek és alternatívák felszínre kerüljenek, »ne szoruljanak föld alá«, és nyílt politikai és ideológiai vitában lehessen fellépni velük szemben”. Azt gondolom, hogy a nemzeti demokraták által a nyílt vita érdekében 1985-ben indított offenzívája ezekben a mondatokban köszönt vissza. A párt maga fogalmazta meg azt az elvárást, amit a nemzetiek szorgalmaztak, azaz a különböző alternatív elképzelések nyílt vitáját. Az előbb idézett mondat nemcsak azt ismerte el, hogy vannak a közösségi társadalomnak, a szocializmusnak alternatív útjai, politikai gyakorlata, hanem azt is, hogy ezekkel hajlandó párbeszédet folytatni. Ez tekinthető az 1986-os ellenzékről szóló párthatározat legfontosabb elemének. A párthatározatban megbúvó lehetőség egyben felelősség is, s persze hirtelen jött probléma is egyben. A nyílt vitához ugyanis felkészült vitapartnerek és alternatívát kínáló javaslatok szükségesek. A nemzeti demokratáknak nem volt kidolgozott programjuk, de voltak részprogram-javaslataik, illetve sok területen diagnózis jellegű elemzéseik. És volt persze számtalan kiváló képességű szakemberük, akik eddig passzív rezisztenciában éltek, s most lehetőséget kaptak kutatásaik, felvetéseik megfogalmazására, megvitatására. Természetesen ez nem mehetett egyik pillanatról a másikra, de az 1987-es Lakiteleken lezajlott konferencia, majd a későbbi Magyar Demokrata Fórum által szervezett szakmai tanácskozások innen származtathatják 365
