Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái
ban megjelentetni szándékozott tanulmánya mellett azt is a szemére vetették, hogy 50. születésnapjáról „egyes lapok és folyóiratok túlméretezetten és esetenként politikailag káros hangnemben emlékeztek meg”. A jelentés felhívta a figyelmet arra, hogy ezek az írások Csoórinak közéleti és irodalmi vezér szerepet tulajdonítanak, illetve igényelnek, s ezt a róla megemlékező írások „alig félreérthető ellenzéki tartalommal töltik meg”. Mindezek alapján megtiltották Csoórinak és Illyésnek a Mozgó Világ Klubjában való márciusi fellépését, és helytelenítették a Kossuth Klubban február elején egy kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakat, melynek „Illyés Gyula és a magyar sorskérdések” volt a címe, s melynek rádióközvetítését meg is tiltották. A jelentés megállapította, hogy a növekvő aktivitás az „ellenzékiek” és a „másként gondolkodók” legalitási törekvéseinek erősödésére utalnak. A pártközpont élénkebb figyelemre utasította a tömegkommunikációs eszközök vezetőit, s határozott fellépést ígért a „téves nézetek” megjelentetésért. Pozsgay Imre egyébként a kulturális lapok főszerkesztőinek szokásos kéthavonta tartott értekezletén elítélően szólt Csoóri Forrásban megjelentetni szándékozott írásáról, s megjegyezte, „Csoóri megérdemli a figyelmet, de faragott képet nem kell róla csinálni”.316 Mindez annak fényében szemlélendő, hogy Pozsgay ekkor már évek óta jó viszonyt tartott fenn Csoórival - amit a chartás aláírások sem tudtak megbontani -, ám az egyre harciasabb politikai hangulatban neki is be kellett állnia a keményedő vonalba. Csoóri „Egy nomád értelmiségi” című írása egyébként önálló életre kelt. A nyomdászok jó pár példányt kicsempésztek azokból a kinyomtatott számokból, melyekből még nem metszették ki Csoóri írását, s ez kézről kézre járt értelmiségi körökben, sőt egyetemisták között is terjedt. Egyre veszélyesebb méreteket öltött titkos terjedése, s érzékenyen érintette az is a politikai vezetést, hogy a mindig aktív Lezsák Sándor tiltakozólevelet szerkesztett, s írattatott alá a lappal kapcsolatban álló értelmiségiekkel, majd a tiltakozó memorandumot eljuttatták Horváth Istvánnak, a megyei első titkárnak (a későbbi belügyminiszternek), Óvári Miklósnak, a KB irodalmi 316 Vörös László: Szigorúan ellenőrzött mondatok. A főszerkesztői értekezletek történetéből 1975-1986. Szeged, 2004, Tiszatáj, 233. 306
