Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái
ügyekben illetékes ideológiai titkárának, Dobozy Imrének, az írószövetség elnökének, valamint Bíró Zoltánnak, a Kulturális Minisztérium Irodalmi Főosztálya vezetőjének. Müller Rolf előbb említett tanulmányában ismerteti a Lezsák- memorandum további sorsát is. Egy Csongrád megyei államvédelmis jelentés arról tudósított, hogy „Lezsák »akciójának« értelmiségi körökben történő kiszivárgása hírére az alábbi megnyilvánulásokra került sor: [1.] Csoóri Sándor áprilisi lakiteleki látogatása alkalmával kijelentette: ha a cikk miatt Hatvani Dániellel valami baj történik, kilép az írószövetségből. [2.] Lezsák Sándort Budapestről az ELTE bölcsészkaráról felkeresték a hallgatók és arról biztosították, akár röpcédulázni is hajlandók annak érdekében, hogy Lezsáknak a tiltakozás miatt ne legyen bántódása. [3.] Nevezettet április hónapban Lakiteleken megkereste az UPI Hírügynökségtől egy amerikai illetőségű személy, aki felajánlotta segítségét, s kérte a beadvány és az aláírások egy példányának átadását. Lezsák azonban azzal, hogy »ez a mi belső ügyünk«, nem adta ki az okmányokat.”317 A kicenzúrázott tanulmány mind a nemzetiek, mind a kultúrpolitika számára figyelmeztető jelzés volt. Csoóri vitathatatlanul átvette Illyés szerepét. Illyés nagyon beteg volt nehezen mozdult ki otthonából, Csoóri mozgékonysága, kapcsolata az értelmiség különböző irányzataival viszont predesztinálta őt arra, hogy a nemzeti ellenállás vezetője legyen. A politikának és a kultúrpolitikának választania kellett, hogyan viszonyuljon a nemzetiek szerepéhez, korbáccsal vagy terített asztallal várja őket. Az az idő már eljárt, amikor Illyés és Németh László Aczél Györgynél vendégeskedve beszélték meg a nemzetiek problémáit. Csoóriék nem ültek le ehhez az asztalhoz, de mint az előbbi példa is bizonyította, nem is vitték ki külföldre az elintézetlen ügyeket. Tartották magukat az íratlan szabályokhoz, pedig a feketeleves még hátra volt. Az MSZMP PB 1980. december 9-ei ülésén tárgyalta318 a belső ellenzékiellenséges, ellenzékieskedő csoportok tevékenységéről szóló jelentést. A jelentés kiemelte, hogy 1979 vége óta „az ellenzéki csoportok tevékenysége új formákat öl317 Müller Rolf: Célkeresztben a Forrás. Kísérlet egy állambiztonsági történet rekonstrukciójára. Forrás, 2011/1, 87. 318 MSZMP PB 1980. december 9-ei ülés jegyzőkönyve. MÓL 288 f. 8/815. ö. e. 307
