Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Válaszúton - a nyílt ellenállás korlátái

pedig, akik kötelességünknek érezzük teljesíteni óhaját, Bibó István demokratikus gondolkodásának életképességét.” Kenedi végigkövetve Bibó életútját, őt mint politikai gondolkodót, de egyben a cselekvés inspiráló erejét ábrázolta, s munkásságából az adott korszakra vonatkozólag ezt a tanulságot vonta le: „A félelemtől mentes, mozgalmas és követendő demokrácia rendjének, jogainak és biztonságának továbbépítésre váró munkáját jelenti ma Bibó István demokratikus gondolkodása. Igényei élnek mindennek, ami egyszersmind annyit jelent, hogy maradéktalanul megvalósulva nincsenek. Nem folytatni a Bibó István által elkezdett utat, megtorpanni a demokratikus igények felkeltése és a létezők kielégítése előtt, hagyni, hogy a nemzet cselekvőképessége elsikkadjon vagy tévutakra terelődjön, s mindez a politikai kultúra újabb torzulásaihoz vezessen, a demokratikus és szabad közösség jövője szempontjából éppoly halálos veszedelem, mint volt egykoron. [...] Bibó István útja ma is járható, mert csak a politikai helyzet változott meg azóta többszörösen is, a feladat társadalmi megvalósításra vár.”

Kenedi János mondataiban a demokrácia és a cselekvés szavak domináltak. Bibó szellemi örökségének vállalása számára a cselekvő demokratikus magatartás vállalását jelentette. Beszédében felidézte Bibónak a demokrácia fogalmáról írott egyik gondolatforgácsát, melyben a demokrata embert úgy jellemezte, hogy demokratának annyit tesz, mint nem félni. Kenedi ezt a vonulatot emelte ki. Nem félni a megszólalástól, nem félni a kritikától, nem félni a demokratikus akcióktól, nem félni a hatalomtól.

Bármennyire békésen és atrocitásoktól mentesen zajlott le Bibó temetése, ez a két elhangzott beszéd jelezte, hogy a rendszerrel szemben állók két eltérő felfogást képviselnek. Illyés alkalmazkodva a helyzethez és a méltóság követelményéhez, búcsúztatójában az emberi nagyságot, a felelősségteljes életutat méltatta, Kenedi ezzel szemben a lázadó, az ellenálló, az alternatívát jelentő politikus Bibót jelenítette meg. Kompromisszum, alkalmazkodás, avagy akciózás és állandó készültség. Nemcsak taktikai, módszerbeli kérdésről van szó. Alapvető ellentétről még akkor is, ha az abban a pillanatban nem is vált nyilvánvalóvá. Kenedi beszéde a nézőtérre küldte az ellenállás színpadáról Illyés korosztályát, s konvencióktól mentes, a hagyományokat és a szokásokat figyelmen kívül hagyó, tüzelésre kész politikai fegyvert szegezett a hatalomra.

291