Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Az első politikai fellépés a magyar kisebbségek ügye
hanem a mindennapok emberének is. A politika hanyagsága vagy tudatos elhallgatása miatt az emberek nem tudtak szinte semmit mindarról, ami Romániában a magyarság elleni hadjáratban folyt, így a döbbenet mellett a felháborodás is villámgyorsan elterjedt. „Hiteles adatok, ellenőrizhető panaszok szerint több százezer, sőt millió lelket számláló kisebbségi lakosságnak nincs saját nyelvű egyeteme, illetve, ha volt, azt megszüntették. De nincs ilyen főiskolája, s rövidesen nem lesz egyetlen saját anyanyelvű középiskolája sem, mert ami volt, azt is úgy szakosítják, hogy az oktatás az állam nyelvén folyik; azzal a következménnyel, hogy nemzeti kisebbségű ifjú a maga nyelvén ipart sem tanulhat”281 - sorolta Illyés a sokkoló adatokat. Illyés felháborodott, de tényszerű leírásában felvetette, hogy az elemi iskolás gyerekek magyar nyelvű tankönyvei „barbár betolakodóként ábrázolják saját őseiket, s sokszor nem is az anyanyelvükön tanítják a gyerekeknek az ábécét”. Illyés közérthetővé tette, hogy az, ami a magyar kisebbség ellen folyik, az „már-már apartheid”, aminek eredményeként a kisebbségi értelmiség nagy területeken megszűnik létezni, s „eladdig nemzetiségi városok hosszú sorában szűnik meg a kisebbségi műveltség minden működése”. Az egyetemes emberi jogsérelmeket is számba vette Illyés. Rémisztővé vált a kép mindenki számára, amikor leírta, hogy a magyar kisebbségi orvos és beteg csak tolmács útján, a hivatalos államnyelven érintkezhetnek egymással, a pap nem prédikálhat saját anyanyelvén a templomban. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a diplomát szerzett magyar fiatalokat szülőhelyüktől távolra, idegen nyelvterületre helyezik dolgozni. „Hatalmas tájegységeken tűnik el a kisebbségi értelmiség: eladdig nemzetiségi városok hosszú sorában szűnik meg a kisebbségi műveltség minden működése” - kongatta meg a vészharangot. Illyés mindvégig általánosságban beszélt a nemzeti kisebbségekről, de mégis egyértelmű volt az erdélyi magyarságra való utalása. Mivel a karácsonyi számban már megjelent az első rész, ezért az MSZMP PB tagjainak ismerniük kellett már Illyés írását a művészetekről szóló anyag tárgyalásakor, igaz, az első részben inkább történeti s kevésbé egyértelműen a napi problémákra vonatkozó gondolatok voltak. Min281 Illyés Gyula: Válasz Herdernek és Adynak. Magyar Nemzet, 1977. december 25. és 1978. január 2. 268
