Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

A Tiszatáj-ügy, s ami mögötte volt

Visszatérve a Tiszatáj ügyére, érdemes tisztázni, hogy az a nagypolitika egyik konkrét akciójaként zajlott. Komócsin Mihály annak a Komócsin Zoltánnak volt a testvére, aki az ortodox pártellenzék vezetőjeként támadta meg Kádárt, s kévésén múlott, hogy helyébe nem tornázta magát Brezsnyev keményvonalas politikájának farvizén. Komócsin Mihály pedig az MSZMP Csongrád megyei bizottságának veze­tője volt. Annak a megyének, melynek megyeszékhelyén a Tiszatáj megjelent, s amely az ország legrenitensebb lapjaként szerzett hírnevet magának. A Komócsinok ezt nem tűrhették. Ilia 1974 nyarán elhagyatottnak érezte magát. Híreket kapott a készülő, hazafi- ságról szóló pártállásfoglalás téziseiről, s a halottaktól nagyon megrémült: „az ősszel kijövő „Nemzet—hazafiság—nacionalizmus” című pártállásfoglalás már nagyjából kész, első változatait el is küldözgették ide-oda. Én nem láttam. De biztos hírem van róla, hogy ott a Tiszatáj elmarasztaltatik. Ha a végső változatban is benne marad ez, akkor nekünk régen rossz, azt itt helyben nem fogják könnyen lenyelni, és nemcsak hely­ben.”271 Az Ilia által emlegetett pártállásfoglalás tervezetét valóban körözték a pártbi­zottságokon (Aczél Illyésnek is odaadta a nyár folyamán, s véleményét kérte róla), de abban a Tiszatáj név szerint nem volt megemlítve. Azonban azok a megállapítások és intézkedési javaslatok, amelyeket megfogalmazott az állásfoglalás, valóban nem sok jót sejtetett a lap számára. Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1974. június 26-án tárgyalta a Kornidesz Mihály előterjesztésében készült javaslatot. A szokásos pártzsargonban íródott jelentés elgondolkodtató megállapítást is tar­talmazott: „A szocialista országok közötti kapcsolatok úgy érvényesülnek, hogy mind az egyes szocialista országok, mind a szocialista közösség politikájában egyszerre vannak jelen nemzeti és nemzetközi érdekelemek. Ezek bármifajta szétválasztása vagy szembeállítása éppoly téves, mint egységük automatikus érvényesülésének felté­telezése. Ahogyan nem lehetséges a nemzeti érdekeknek egy elvont nemzetközi ér­dekből való egyszerű levezetése, ugyanúgy téves azt hinni, hogy elegendő csupán a nemzeti érdekeket figyelembe venni, csak azokra tekintettel lenni, s úgy beállítani, mintha a nemzeti érdekek érvényesítése a szocialista közösség erősítéséhez való hoz­271 Petrik Béla: Ilia Mihály és Kiss Ferenc levele mellé. Magyar Szemle, 2013/9-10, 24. 257

Next

/
Oldalképek
Tartalom