Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A kávéházi mormogás kora
mosdóval szemközti asztalnál, gyűltek össze Végh Antal, Benyhe János, Réz Pál, Abody Béla, néha letelepedett közéjük Zelk Zoltán, sőt Nagy László is. Az asztaltársaság élénk érdeklődést mutatott a lóverseny iránt is, általában nagyfokú cinizmussal felvértezve fogadták a híreket, tárgyalták az eseményeket. Egy másik kávéházi figura, Fejes Endre is összevont egy köré csoportosuló, laza társaságot, amely az Erzsébet híd budai hídfőjénél levő Olimpia presszóban gyülekeztek általában este 11 körül. Nagyobbrészt a színházakból érkező színészek, Garas Dezső, Kálmán György, Molnár Tibor fordult meg legtöbbször közöttük, de törzstag volt a grafikusművész Gyulai Líviusz, s szívesen időzött körükben Karinthy Ferenc is. A társaság elszántan apolitikusnak mutatkozott, ám ennek ellenére jó pár politikai kérdést minősítettek akasztófahumorukkal. A marxista meggyőződésű fiatalok a Hungária kávéházban találkoztak kedd esténként. Berkesi András, Földeák János, Molnár Géza és Papp János alkották a csoport magját, csatlakozott hozzájuk rendszeresen F. Rácz Kálmán, néha Vértes György és E. Kovács Kálmán. A közéletben a kávéházi asztaltársaságok mellett létezett két olyan összetartó közösség is, amely mintegy ellenpólusát képezte a kialakulatlan irodalmi-művészeti csoportoknak. Az egyik ilyen társaság Lukács György körül összpontosult. A polgárinak nevezhető társaság legjellegzetesebb képviselője Déry Tibor volt, de oda tartozott Eörsi István, Sükösd Mihály, Hermann István, Almási Miklós és Lukácsy András is. Nézeteik elsősorban a polgári értékrend világában mozogtak, gyökereik a megrevideált marxizmus mezsgyéjéig értek el. A másik csoport az „öreg” nemzeti demokraták társasága. Illyés, Veres, Sinka, Németh Szabó Pál képezte a törzsét a csoportnak. Egyre kevésbé érvényesült hangjuk, Illyés meghatározó szerepe, irodalmi tekintélye azonban összetartotta őket, az általuk felvetett témák, javaslatok, művek mindenütt visszhangot keltettek. És persze ott volt a Belvárosi kávéház törzsközönsége, akik közé tartozott Csoóri Sándor és Mészöly Miklós, Tornai József és Vitányi Iván, Konrád György és Gyurkó László, Hernádi Gyula és Sík Csaba, Jancsó Miklós és Sükösd Mihály, Marsall László és Orosz János, Orbán Ottó és Nagy László. Láthatóan nem monolit, eszmei alapon szerveződő társaságról beszélhetünk. Tagjai folyamatosan cserélődtek, bárki 215
