Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Ellenségképre szükség van
ri, sem az 1960-as évek politikai vezetése nem tűrte el a kritikát. „Tarthatatlan állapot - tartalmazta a Bizottság elé kerülő előterjesztés —, hogy a már korábbi írásaiban '(Kubai útinapló) is politikai oldalvágásokkal élő Csoóri Sándor Iszapeső című riportja olyan ösztöndíj-támogatással született, amely a falu szocialista átalakulásának ábrázolását lenne hivatott segíteni. Éppen ezért Csoóri Sándortól az ösztöndíjat megvonjuk. Nem részesítjük további támogatásban [...] Az ösztöndíj megvonása mellett Csoóri Sándorral közölte a Művelődésügyi Minisztérium Irodalmi Osztálya, hogy a jövőben írása csak abban az esetben jelenhet meg, ha azt előzőleg bemutatja a Művelődésügyi Minisztérium Irodalmi Osztályának, és ahhoz engedélyt kap.”236 Csoórit egy év szilenciumra ítélték, bár már ugyanebben az évben jelentek meg versei az Új írásban, ösztöndíját elvették, és Kosa Ferenccel közösen készített filmjére vonatkozó szerződését felbontották, 1968-ig nem dolgozhatott a filmgyárban. Csoóri Sándor a hatvanas években egyik legfontosabb képviselője lett a másképpen gondolkodó fiatal íróknak, értelmiségieknek. Szerepe azért vált fontossá, mert az előbb említett új formákat és módszereket leginkább az ő munkásságában lehet tetten érni. Az irodalmi szociológia újraértelmezése a hatvanas években lendületet adott a rendszerkritika tartalmának. A valóság és a hirdetett szavak között egymásnak feszülő ellentétet ezekben az írásokban közérthető és sokkoló történetekkel lehetett megmutatni. Hasonlóképpen új formává vált a film. A mozi egyre inkább kedvelt szórakozási forma lett. A Csoóri Sándor-Kósa Ferenc-Sára Sándor-hármasfogat forgatókönyvei, filmjei szakítottak a puszta szórakoztatás filmes megvalósításával, történeteikben társadalmi problémákat, történelmi tanulságokat fogalmaztak meg. Azokban a filmekben, amelyeknek forgatókönyvét részben vagy egészében Csoóri írta, a szabadságért, a teljesebb emberi életért küzdenek a film szereplői. Az emberhez méltóbb élet lehetőségeit keresik, és általában a magyar történelem - közelebbi vagy távolabbi szakaszában, de mindig valós környezetben - megfogalmazódó sorskérdéséhez kapcsolódóan kerülnek konfliktusba. Forgatókönyveinek hősei nem tévedhetetlenek, saját hibáikon, megpróbáltatásaikon keresztül jutnak el az értelmes 236 Köpeczi Béla feljegyzése az irodalmi folyóiratokban jelentkező káros jelenségekről, 1965. február 17. MOL M-KS 288-41/37. ő. e. 210
