Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Ellenségképre szükség van
nevezett népi írói kör valóban megöregedett, közülük talán egyedül Illyés Gyula s némiképp még Németh László nevezhető aktívnak. Tamási 1966-ban, Kodolányi János és Sinka István 1969-ben, Veres Péter és Szabó Pál 1970-ben hunyt el. Illyés Gyula és Németh László azonban még aktív volt, s Szirmai azt is jól érzékelte, hogy kialakult mind az irodalomban, mind az értelmiségi közéletben egy fiatal csoport, akik példaképüknek, követendő politikai mintájuknak a nemzeti erők elképzeléseit tekintették, természetesen korszerűbb formákban és más módszerekkel. Vezetőjüknek, szellemi irányítójuknak Illyés Gyulát tartották, s Illyés vállalva ezt a szerepet próbálta segíteni munkájukat, művészi törekvéseiket, előremenetelüket, védte őket a törvényszerűen bekövetkező támadásoktól. Látható, hogy már 1966-ban előkerült a megosztásra, a kompromittálásra való törekvés. Gyurkó és Csoóri az irodalmiszociológiai törekvések kezdeményezői, újraélesztői voltak. Műveikben, írásaikban a létező valóságot vetették össze a propaganda által közvetített eszményképpel, s sok esetben rámutattak a kettő közötti széles szakadékra. A Vietnamba és a Szovjetunióba teendő látogatás valódi tartalma a valóságról történő tudósítás szándéka volt, megtapasztalni az ottani helyzetet, eseményeket, összevetni az újságok és a párt által közvetített szólamokkal. Csoórinak ilyen irányú törekvéséve kapcsán már 1965-ben meggyűlt a baja az irodalompolitika irányítóival. Ekkor kapta első szilenciumát a Kortársban megjelent Iszapeső című kisregénye miatt. A fiatal költők-írók nemzedékével már előzőleg is többször foglalkozott a párt kulturális politikájának ellenőrzését betölteni hivatott szervezet, az Agitációs és Propaganda Bizottság. A fiatal költők 1963-as pécsi találkozója kapcsán az új nemzedék képviselőit három csoportba sorolták. „1. A Garai Gábor, Váci Mihály, Gerelyes Endre, Galambos Lajos és még néhány kevésbé jelentős író és költő nevével jelezhető törekvés, amelyet egy jó értelemben vett újfajta közéletiség, a mai valósághoz való ragaszkodás és őszinteség jellemez. A művészi módszerek, az ízlésbeli eltéréseken túl, az idesorolható írókat alapvetően rokonítja, hogy valamennyien szocialista tendenciájú, realista irodalmat akarnak művelni. 2. Erős közéleti érdeklődés és a szocialista eszmeiség vállalása jellemzi a másik csoportosulást is (Győré Imre, Mezei András, Hárs György, Ladányi Mihály, Galabárdi Zoltán stb.), de - ha sokféleképpen és ellentmondásosan is - formanyelvük tekintetében a modernizmushoz közelálló mo208
