Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A lektorok kora
mondat: „Lelkemben Nagy-Magyarország szép hosszúkás gömbölyded képe él... Milyen magyar, öröktől fogva magyar Pozsony stb.” Kodolányinál is ugyanaz a tendencia figyelhető meg, mint más népi íróknál is. Nem a nagyotmondás, hanem a kimondás vált számukra fontossá. Belátták, hogy gondolataik megjelenésére akkor van lehetőségük, ha alkalmazkodnak a rendszer követelményeihez. Illyés ezt írta naplójába verseskötetének megjelentethetővé igazításakor: „A Magvetőnek - 1958-ban - átadott versgyűjtemény kéziratából a lektorok ki akartak venni 15-20 verset. »Jobb, ha a minisztériumbeliek nem is látják.« Nem volt kifogásom az ellen, hogy a kötetből versek kimaradjanak. De nem akartam senki előtt alakoskodni, legkevésbé az »illetékesek« előtt; a »fórum« előtt! Hisz okom se volt rá.”223 Németh László is megküzdött lektoraival. A két Bolyai bemutatása körüli egyezkedések olvashatók ki egy Veres Péterhez írott leveléből, melyre Veres nem tudott elmenni, s ezért levélben köszöntötte a hatvanéves írót, felemlítve szellemi összetartozásukat: „Nagyon köszönöm, kedves Péter, hogy összetartozásunkat e buta évforduló ürügyén jelezted. A darab, melyet nem nézhettél meg, épp erről szólt (vagy inkább szólt volna), ha a dramaturgok bele nem avatkoznak: a szellemi összetartozás, az, hogy közünk van szellemben egymáshoz, erősebb, mint a lélek apát-fiút, embert s embert szétválasztó indulatai.”224 Németh egyébként ugyanebben a levélben írt saját kompromisszumainak indítékairól is: „Én például annak, hogy egy darabom mégis színre került, a kötetemben néhány friss tanulmány is lesz, nem mint író örülök [...], hanem mint magamat kúráló orvos: aki, én tudom, milyen mélységből, hány esztendős hallgatásból az élők közé (ez is virtus!) mégis visszatornáztam magam.” Tamási Áronnak folyamatosan jelentek meg kötetei a Szépirodalmi Kiadónál. A titkosszolgálat ügynökeként Nyugaton foglalkoztatott, a Látóhatár című folyóiratot két éven keresztül a magyar államvédelem pénzén kiadott két szerkesztőjének, Vámos Imrének és Horváth Bélának a hazatérte után Magyarországon is folytatni akar223 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1961-1972. Budapest, 1989, Szépirodalmi, 106. 224 Németh László levele Veres Péternek, 1961. május 8. Németh László élete levelekben. Szerk. Németh Ágnes. Budapest, 2000, Osiris, I. kötet, 887. 196
