Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A lektorok kora
kompromisszumra jutni vele, szándékuk szerint a szilenciummal „kiírják” a magyar irodalomból. Aczél valóban behívta magához Illyést. A beszélgetésről Illyés beszámolt Gara Lászlónak egy levélben: „...beszéltem Aczél Györggyel, három órát. [...] Aczél igen humánusan, értelmesen, de a lényeget szerintem mégsem érzékelve újra s újra arra tért vissza, ha te [Illyés itt Gara László személyére utal. A szerző megjegyzése] egy hónapra hazajönnél, bizonyosan másképp látnál. Ügy, ahogy már Németh is, Déry is. S akkor kezdődhetne értelmes együttműködés. Én azt mondtam, ez előtt is lehetséges az egyirányú jó törekvéseket egybekapcsolni. [...] A továbbiakban a helytelen viselkedésemről volt szó. Ezt nem részletezem. Végül is igen jó szavakkal váltunk el. A Kegyenc előadásáról nem esett szó. Én nem hoztam elő, ő nem említette. Ez a mi etikettünkben azt jelenti, hogy a darabot nem adják elő; hogy semmit nem fognak előadni tőlem. Egy kicsit tehát dörög köröttem - nem az ég, ahogy írni akartam, hanem - ajég, afféle jégzajlásként, mert igazándiból a szokásos jó magyar elhidegü- lés levegőjét érzem; ismered: az elhúzódásét, amikor valakit elsodorhat a víz.”218 1964-65-ben a nemzeti erőkön belül megindult egy átrendeződési folyamat. A népi írók idősebb tagjai egyre többször küszködtek betegséggel, életművük kiadása érdekében nagyobb kompromisszumokat is vállaltak. 1964 júniusában a Kiadói Fő- igazgatóságon összefoglaló készült az élő magyar szépirodalom helyzetéről, melyben a népi írókkal kapcsolatban a következő megállapítás szerepelt: „A volt népi írók fejlődése a legszélesebb változatokat mutatja, de alapvető mindegyiküknél a szocializmus világtörténeti jelentőségének elismerése, a társadalmi problémákkal való azonosulás. Egyre gyakrabban korrigálják korábbi téves nézeteiket.”219 A kissé sommásnak tekinthető értékelést érdemes pontosítani. A szocializmus világtörténeti jelentőségének elfogadásáról leírt mondathoz illik hozzátenni, hogy a nemzeti demokraták 218 Illyés Gyula levele Gara Lászlónak, 1964. február 8. Idézi Kulin Borbála: Illyés Gyula-levelek Gara László párizsi levelesládájából 1964-ből. Hitel, 2006/9, 73. 219 Az élő magyar szépirodalom helyzete és fejlődésének néhány vonása az utóbbi években. 1964. június 4. Közli írók pórázon. A Kiadói Főigazgatóság irataiból, 1961- 1970. Dokumentumválogatás. Szerk. Tóth Gyula. Budapest, 1992, MTA Irodalomtudományi Intézet, 259. 194
