Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
A lektorok kora
gyarország számára hatalmas elismerést jelentett volna Illyés Nobel-díja, s elképesztő, hogy egyáltalán felvetődhetett a magyar politikai vezetésben annak megakadályo- zási szándéka. Ugyanakkor a Bizottság erőteljes lépéséket próbált tenni annak érdekében, hogy Illyés megszólalási lehetőségeit korlátozza. Illyésnek az Elet és Irodalomban megjelent öninterjúja második részének közlését letiltották, s erről Köpeczi Béla, a Kiadói Fő- igazgatóság vezetője nem Illyést, hanem a hetilap főszerkesztőjét volt köteles tájékoztatni. Szintén a Főigazgató feladatává tették, „közölje az irodalmi lapok vezetőivel, hogy Illyés Gyula írásait is a legszigorúbb szűrésnek vessék alá, s csak a pozitív hangú írásait közöljék”. Annak megítélése, hogy milyen írások pozitív hangúak, nem tért ki a határozat, ám figyelembe véve a lektorok állandó félelemérzetét abban, hogy mely verssorok, mondatok háborítják fel a hatalom képviselőit, bizton lehetett számítani rá, hogy inkább minden Illyés-közlést kivetetnek a lapokból, csak nehogy retorzió érje őket. A Bizottság határozatában kitért arra is, hogy a könyvkiadásban is csökkenteni kell az Illyés-kiadványok számát. Ennek megfelelően a betervezett kilenc kötet helyett csak kettőt adtak ki Illyéstől 1964-ben. Abban az évben, amikor a magyar irodalomnak komoly esélye volt arra, hogy egy reprezentánsa nemzetközi irodalmi elismerést nyerjen el. A Bizottság megerősítette a korábbi ülésén elhatározottakat, azaz a Kegyenc és a Különc című drámák bemutatását megtiltotta, illetve kötelezte a Népszabadság című pártlapot, hogy a drámákról közöljön elemző kritikát, azaz ítélje el a szerzőt az írások negatív hangja miatt. A Bizottság szükségesnek tartotta ugyanakkor, hogy Illyés maga is bűnbánatot tanúsítson: „Mivel egymásnak ellentmondó kettősség van Illyés franciaországi nyilatkozatai és az Elet és Irodalomban közölt öninterjú között, szükséges, hogy Illyés írásban magyarázza meg a kettősség okát.” A jelzett írás az Elet és Irodalom 1964. január 25-ei számában jelent meg „Három hónap külföldön” címmel.216 Illyés beszámolt utazásai során gyűjtött irodalmi élmé216 Illyés Gyula: Három hónap külföldön. Elet és Irodalom, 1964. január 25. 191
