Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Bevezetés - a nemzetépítő demokratikus ellenzék
tuálissá vált. A népi mozgalom nem formalizált, hanem tartalommal megtöltött nemzeti politikát, valódi politikai jogokat és intézményesített szabadságjogokat követelt. Tegyük helyre tehát a fogalmakat. Tisztázandó, hogy a nemzeti demokraták mikor és hogyan léptek fel ellenzékként, azaz alternatív politikai programjavaslattal és akcióval, illetve mikor és hogyan fejtettek ki ellenálló pozíciót a fennálló hatalommal szemben. Véleményem szerint a két forma - az ellenálló és az ellenzéki szerep — 1956 novemberétől kezdve jelen volt a magyar társadalomban, s írásomban tényekkel igazolom a nemzeti demokraták szerepét a rendszerváltoztatás előkészítésében is. Mindig alkalmazkodva a lehetőségekhez és a feltételekhez, de fenntartották az ellenállás szellemét. Fontosnak tartom, hogy rögzítsük, az autokrata rendszerrel szembeni nemzeti ellenállás különféle formái nem a hetvenes-nyolcvanas években alakultak ki, hanem 1956 őszétől tetten érhetők különböző kezdeményezésekben, szervezkedésekben, javaslatokban. Hasonlóképpen illendő volna a népi vagy népies ellenzék megnevezés helyett a pontosabb és kifejezőbb „nemzetépítő demokratikus ellenzék” kifejezést használni. Nemcsak azért, mert az MSZMP által bevezetett megnevezés félrevezető, hanem elsősorban azért, mert a népi mozgalom szellemiségében fellépő ellenzéki személyek és csoportosulások valóban a demokratikus társadalomért harcoltak, azaz megilleti őket a demokratikus jelző. Eszményeik alapja a független magyar nemzet megteremtése volt, s nem valamiféle ködös „nemzeti nacionalizmus” képviselete. A sokszor és sokak által emlegetett, majd ugyanazok által szemérmesen feledésre ítéltetett Bibó István, az 1956. november 2-án megalakult második Nagy Imre-kormány államminisztere, 1956. november 4-ének reggelén fogalmazta meg első javaslatsorát — az ismételt szovjet megszállást követően - a magyar nemzetállam megmaradásának érdekében. Bibó István a Petőfi Párt képviseletében volt a kormány tagja. Miközben más kormánytagok a bőrüket mentették, vagy revideálták nézeteiket, Bibó kitartott helyén a Parlamentben, majd kibontakozási javaslataival menteni próbálta a menthetőt. Javaslatait a Petőfi Párt vezetőivel egyeztette, azok terjesztését, más politikai csoportokkal való összehangolását ez a párt végezte. Bibó a szociális-szocialista vív17
