Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Védekezésre ítéltetve

vele való találkozásról. Vélhetőleg ez is szerepet játszott abban, hogy Köpeczi Béla az írószövetség újjáalakításával kapcsolatos 1959. január 10-én írt feljegyzésében feltette azt a kérdést is, hogy „vajon Illyés Gyula vagy más, aki az irodalomban a pártirányítást nem fogadja el, tagja lehet-e az írószövetségnek”.130 1959 tavaszán Illyés átadta Malom a Séden című drámáját a Nemzeti Színháznak, 120 új versből álló kötetét a Magvető Kiadónak, de idővel mindegyiket visszautasították.

Németh László már 1957 elején elvonult Sajkodra, s onnan nem is nagyon mozdult ki. Miután elfogadta a Kossuth-díjat 1957-ben, sok támadás érte. Füleihez eljutottak társai rosszalló megjegyzései, még inkább magába fordult. Közben folyamatosan dolgozott, publikált, az ellenállásnak azt a fajtáját képviselte, aki kimondott szavaival, műveivel akarta kifejezni véleményét. Nem véletlen, hogy Széchenyi című darabját a bemutató után nem sokkal le kellett venni a műsorról, mert az előadásokon érezhető volt az író és darabja melletti szimpátia sokat sejtető hangulata. 1957- ben négy kötete jelent meg, az Égető Eszter második kiadása, a Gyász és az Iszony új kiadása és az 1956-ban megjelent kétkötetes Történeti drámák új kiadása. Ez utóbbi kiadásakor azonban őt is utolérte a Kádár-korszak irodalompolitikájának később egyre rendszeresebbé váló gyakorlata, a kiadó ugyanis utószót kívánt könyvéhez íratni. Ezzel az eljárással magyarázták meg a könyvek félreérthető vagy túlságosan kényes részeit. Az autonómiájára mindig kényes Németh László ezt már nem viselte el. Úgy érezte, hogy el akarják venni tőle független szerzői létének talán utolsó darabjait. Illés Endrének írt levelében így fogalmazta meg felháborodását s fenyegető döntését: „Az, hogy mit írnak a könyvemhez, mint legutóbbi levelemben jeleztem, énnekem közömbös. Nem is tartom hát fontosnak, hogy Aczélt lebeszéld róla, helyette mondd meg inkább ezt: szerettem volna személyesen beszélni vele, de nem váltotta be ígéretét, nem keresett föl. így hát rajtad át üzenem: mindaz, amit velem az utolsó évben, a Kossuth-díj odaítélése óta tettek, elérte nyilvánvaló célját: a minden embert, beteget is megillető önvédelem s az elemi méltóságérzet azt parancsolja, hogy többé

130 Köpeczi Béla feljegyzése az írószövetség megalakításáról. Közli Zárt, bizalmas, számozott. Tájékoztatáspolitika és cenzúra, 1956-1963. Dokumentumok. Szerk. Cseh Gergő Bendegúz - Kalmár Melinda - Pór Edit. Budapest, 1999, Osiris, 120.

121