Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
egy sort se adjak ki a kezemből. Két könyvem van náluk, azzal azt csinálnak, amit jólesik, írathatnak hozzá előszót, visszadobhatják, megsemmisíthetik, mint annak idején az Égető Eszter kéziratát: én, az ember, nem törődöm vele.”131 Végül nem váltotta be fenyegetését, nem hagyott fel a munkával, tervek sokaságát vázolta fel magának. Az Állásfoglalás véleményezésére természetesen őt is felkérték. Kállai Gyula levelére készített válaszában mereven elzárkózott a népi írókról - véleménye szerint - összességében ítéletet kihirdető tanulmány véleményezésétől: „A gyanú, hogy a betegség munkaképességem apasztása után tehetségem is kikezdte, az irányított támadások, bosszantások, a múltból előkotort, sztereotippé vált vádak, melyeknek indokát újabb műveimben, állapotom megszabta életmódomban, legfőképpen pedig szándékaimban felfedezni nem tudtam: már egy-két hónapja arra az elhatározásra bírtak, hogy újabb kéziratot a kezemből többé ki ne adjak, s ezen az elhagyott telepen mint nyugdíjas iskolaorvos éljem le utolsó időmet. Elolvasva programját (mely a Kossuth- díj odaítélésének évfordulóján s egyedül engem az egész magyar irodalomban) név szerint is kártevőnek minősít, nem is tehetek mást: kiállók a magyar írók sorából, mostani lakhelyem többé nem hagyom el, s igyekszem föltűnés nélkül minél előbb befejezni életemet.”132 A titkosszolgálat Németh álláspontját így foglalta össze: „Németh László »nem a párttal és a kormánnyal áll szemben«, mint mondja, »megérti a vezetők kényes helyzetét«. Ügy érzi, nem a vezető emberek - Kállay Gyula vagy Aczél György - az ő ellenségei, hanem azok a türelmetlen polgári elemek, akiknek érdekük a népiesek elhallgattatása. Szerinte a kultúrpolitikában egy cionista polgári klikk akarata érvényesül, akik saját elképzeléseiket ráerőszakolják a pártra - így van ez a népies állás- foglalással is. Úgy véli, hogy ez a klikk a népiesek hulláján keresztül akarja saját vonalát pártvonallá, fővonallá tenni. Tehát a népies állásfoglalás nem a párt érdeke, hanem e klikké. A jelenlegi helyzetben Németh László semmi jelét sem adja annak, hogy el akarná hagyni jelenlegi »tihanyi száműzetését«.” 131 Fűzi László: Sajkod „foglyaként”. Korunk, 3/5 (2001), 27-44. 132 Uo. 122
