Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
természetesen megszorongatta a költőt, s kérdezte 1956-os szerepéről. Illyés válasza az volt, hogy a párt félreismeri őt és társait, ő személy szerint „óriási eredményeket lát, s nem félti az ország és a nép politikai és gazdasági fejlődését, de ma is félti az irodalmat, ahol szerinte előtérbe kerülnek a rothadt kispolgári, karrierista elemek”, s szemére vetette Aczélnak, hogy nem foglalkoznak a komoly értékkel, hanem eltaszítják azokat. A beszélgetésről Aczél feljegyzést készített. A beszélgetést értékelve Illyés viselkedését így foglalta össze: „Az egész beszélgetésben az elmúlt néhány hónappal ezelőttihez képest Illyés sokkal »rugalmasabb« és engedékenyebb volt. Általában mindig különbséget tett a politikai és gazdasági eredmények, sőt a kulturális eredmények és az irodalompolitika között, amivel ő nem ért egyet. A benyomásom azt volt, hogy rendkívüli hiúságánál fogva és abból kiindulva, hogy a legnagyobb élő magyar költő és író, a vele azonos nézeteket valló társai hibáit bírálja, de a saját hibáit megtévedésnek sem nagyon hajlandó elismerni. Burkoltan többször kérőleg felvetette, hogy foglalkozzunk többet vele olyan formában, hogy bizonyos kérdéseket részletesebben vitassunk meg vele.”129 Valószínűsíthető, hogy innen eredeztethető későbbi aránylag jó kapcsolatuk. Aczél nem alázta meg a beszélgetés során, azonban nem tett semmit Illyés érdekében. Az elmondottak még kevésnek bizonyultak a hatalom szempontjából. Illyés részéről a hatalom nem számíthatott egyelőre nyílt önkritikára, a népi írók Állásfoglalásban megjelölt megítélésének elfogadására, a párt irodalompolitikájának támogatására. Ugyanakkor Illyés azt is érzékeltette, hogy támadni nem fogja a hatalom pozícióit, lojalitást mutat mind a politika, mind az irodalompolitika területén, hajlandó egy másfajta értékközpontú irodalmi közélet megszervezésében részt venni. Naplójában feljegyezte, hogy Gellért Endrének odaadta a drámáját átolvasásra, aki január közepén beszélt vele róla, s jelezte neki, hogy Révai is el szeretné olvasni, így szerzett tudomást róla, hogy Aczél a párt vezetésében, sőt úton-útfélen beszélt a 129 Aczél György feljegyzése a Titkárság részére az Illyés Gyulával folytatott beszélgetésről, 1958. december 31. Közli Zárt, bizalmas, számozott. Tájékoztatáspolitika és cenzúra, 1956-1963. Dokumentumok. Szerk. Cseh Gergő Bendegúz - Kalmár Melinda - Pór Edit. Budapest, 1999, Osiris, 93. 120
