Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Védekezésre ítéltetve
Miután a politikai, majd az irodalompolitikai vezetés, illetve a történészszakma is kimondta az ítéletet a nemzeti demokraták felett, s a vádakra nem volt válaszlehetőségük, többségük teljesen visszavonult a nyilvánosság elől. Illyés elvonult tihanyi házába, de ennek ellenére mindenről értesült, figyelemmel kísérte az eseményeket. A közelben lakó Németh Lászlóval ritkán találkozott, de rendszeresen adott tanácsot a hozzá forduló íróknak. Az Állásfoglalás rá vonatkozó része, a személyét ért támadás sértette önérzetét, úgy ítélte meg, nincs megvitatni, megbeszélni valója a hatalommal. Elvonultságban élt, nyilvánosan nem kívánt megszólalni. Egy belügyi jelentés szerint 1958. augusztus végén szűk baráti körben megjegyezte, hogy: „Azt mondják, egyszer le kell feküdni, ehhez nekem nincs gusztusom. Megegyezni, az más.” A megegyezést azonban sem ő nem kezdeményezte, sem a párt nem találta úgy, hogy veszélyt jelentene hallgatása, s nem kereste vele a kapcsolatot. A tél közeledtével a család visszaköltözött Budapestre. Illyés közben írta a Malom a Séden című drámáját a Nemzeti Színház számára, melyet december 22-én fejezett be. Tartott tőle, hogy szembenállása miatt nem fogják darabját bemutatni, s vélhetőleg ez vezette arra, hogy december közepén találkozót kért Aczél Györgytől. Naplójába az alábbi sorokat jegyezte fel december közepén: „Az igazság határvonalai ma még nem acélmetszetszerűek. Pasztellszerűek. Innen a sok szenvedés. A kultúrák nagy korszakaiban ez az ábrázolás mindig éles: fehéren a fekete.”128 Az acélmetszet kifejezést soha semmilyen művében, írásában nem használta, naplójegyzeteiben is csak kétszer említi. Egyszer 1979-ben Révai Józseffel kapcsolatban, másodszor, 1980-ban Illés Endre költészete kapcsán. Talán nem állok messze az igazságtól, ha az igazság elmosódó körvonalairól írt naplójegyzetét összefüggésbe hozom Aczélhoz intézett kérésével. Végül is ő szakította meg hallgatását. Megtörte az ellenállás saját maga által felhúzott falát. Árulkodó az Aczéllal folytatott tárgyalásának maga által választott témája is, mely szerint jelentkezésének oka nyugdíjügyének rendezése volna. Azt jelentette be Aczélnak, hogy szeretne ismét állásba kerülni, fix jövedelemhez jutni, sőt még azt is felhozta, hogy munkásmozgalmi múltja után is járna neki nyugdíj-kiegészítés. Aczél 128 Illyés Gyula: Naplójegyzetek, 1946-1960. Szépirodalmi, 1987, Budapest, 414. 119
