Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A kapcsolatok főbb állomásai
5353 A kapcsolatok főbb állomásai rossz viszony és a szövetséges országok hiánya a régióban Magyarország számára szükségessé tette, hogy a győztes országok közül olyan támogatót tudjon maga mellé állítani, amely támogatja a békekonferencián az érdekeit, illetve felvételét az ENSZ-be. A magyar érdekek továbbá abban is találkoztak a jugoszláv érdekekkel, hogy Belgrádnak a belpolitikai sikerek mellett Trieszt hovatartozásának kérdését is meg kellett oldania, amiben a magyar vezetés támogatta Belgrádot.225 A háborút követően a jugoszláv vezetés hozzáállása a jugoszláviai magyar kisebbséghez ellentétes volt a csehszlovák vezetés magyar kisebbségpolitikájával. Ahogy korábban és a későbbiekben is idézett vezető jugoszláv politikus beszéde bizonyítja, Belgrád nem kívánt a kollektív bűnösség elvével élni a kisebbségekkel szemben, amíg Prága ezt az utat választotta. 1945. július 17-én Belgrádban megbeszélést folytatott Titóval Rákosi Mátyás és Rajk László, ahol a jugoszláv vezető ígéretet tett, hogy támogatni fogja a magyar álláspontot a csehszlovákok ellenében.226 A későbbi magyar diktátor augusztus 30-án már Budapesten tárgyalt Obrad Cicmil ezredessel és Lazar Brankov tanácsossal, ahol a Titóval folytatott megbeszélésére hivatkozva szerette volna elérni, hogy amennyiben a jugoszlávok rá tudják venni a csehszlovákokat, akkor legalább a választások végéig hagyjanak fel a magyarok kitelepítésével.227 Gyöngyösi János külügyminiszter a jugo szláv misszióval folytatott megbeszélésén ígéretet kapott, hogy Belgrád a béke-előkészítés során, illetve a béketárgyalásokon támogatni fogja a magyarokat „minden olyan kérdésben, amely nem ellenkezik Jugoszlávia érdekeivel”, cserébe azonban Budapest támogatását kérte Jugoszlávia Triesztre vonatkozó követelésével kapcsolatban.228 Ugyan a két ország közti közeledés jó irányba haladt, Tito nem foglalt állást egyértelműen a magyar‒ csehszlovák helyzetet illetően, sőt, a magyar–jugoszláv barátsági szerződés aláírását is ahhoz kötötte, hogy rendeződnek-e a magyar–csehszlovák vitás kérdések, mivel a már említett Duna-menti összefogás érdekében a térség országai közötti viták nemkívánatosak voltak.229 Még 1945 végén egy interjúban a jugoszláv vezető úgy nyilatkozott, hogy „Ami a csehszlovák kormány intézkedését illeti – a magyar kisebbséggel szemben –, bevallom eleinte nem tudtam magamnak tiszta képet alkotni. A magyarok 225 A. Sajti Enikő: Bűntudat és győztes fölény: Magyarország, Jugoszlávia és a délvidéki magyarok . Szeged, SZTE Történettudományi Doktori Iskola, 2010, 7. 226 Vukman Péter: Barátból ellenség – ellenségből barát... i. m. 48. 227 Uo. 228 A. Sajti Enikő: Bűntudat és győztes fölény ... i. m. 7. 229 Ripp Zoltán: Példaképből ellenség ... i. m.
