Domján Dániel Ferenc: Kényszerpályák és külön utak. Hírszerzés, diplomácia és a magyar–jugoszláv kapcsolatok 1945–1956 - RETÖRKI Könyvek 48. (Budapest, 2022)
A zágrábi kémper története és Urbán Aranka szerepe
188 Kényszerpályák és külön utak 188 A zágrábi kémper története és Urbán Aranka szerepe A zágrábi per 1950. november 4-én Rade Mrđenović és Anton Kopić jugoszláv poli tikai emigránsok a HM IV. főcsoportfőnökség megbízásából illegálisan, immár harmadszor mentek Jugoszláviába azzal a feladattal, hogy Tito politikájával egyet nem értő személyeket szervezzenek be. Utazásuk előtt azonban Trivo Paravina és Stojan Nježić részletesen beszámolt magyar országi kapcsolataikról az UDB-nek, így Mrđenović jugoszláviai rokonait és barátait a jugoszláv államvédelem881 megfigyelés alatt tartotta. Amikor Mrđenović-nak feltűnt, hogy megfigyelés alatt állnak, Anton Kopić-tyal külön váltak, de később elkapták őket. A perben elhangzó tanúvallomások szerint az ügynökök Ignac Balikić és Tadia Prikić parasztoknál szerettek volna elbújni, de ők ezt jelentették a jugoszláv katonai hatóságoknak. Mikor Kopić-ot igazoltatták, a tanúvallomás szerint kézigránátot dobott a hatóság felé, ezzel négy embert megsebesített.882 A perről szóló tudósí tásokban erősen ki van emelve, hogy a jugoszláv állampolgárok mennyire ellenezték az ügynökök által végzett tevékenységet, ezzel is érezhetően azt szerették volna kidomborítani, hogy a jugoszláv nép mennyire kiállt a titói politika mellett. A per megtartásához egyrészt az ügynököknél talált fegyvereket, másrészt a Paravina által a jugoszláv szervek kezére juttatott 881 Az iratokból nem derül ki, hogy a jugoszláv államvédelem melyik részlege folytatta a megfigyelést. 882 Uo. 271.
